Bara- "Elmélkedései"

Kissé elméletire sikerült bejegyzésem a második bejegyzés előfutáraként a későbbi könnyebb érthetőséget szolgálja….

Az állandó kulturális változások:

Merlin Donald elmélete szerint 4 különböző kulturális területet lehet megkülönböztetni az emberiség fejlődésének vizsgálatakor. Ezek a következők:

1. epizodikus
2. mimetikus
3. mitikus
4. teoretikus 

Az epizodikus kultúra:

Kifejezetten az emberszabásúakra jellemző, amely megelőzi az emberi kultúra kialakulását. Az emberszabású lények kizárólag a jelenben élnek (se múltjuk, se jövőjük nincsen, ezáltal a mának élés filozófiája teljes szinten megvalósul). A jelent sajátos epizódként, különálló eseményként élik meg, innen a korszak elnevezése. Az epizódokat az érzékszerveikkel fogják fel. Az epizodikus kultúra alapvetően a társas viszonyoknak felel meg. Az epizódok kötik össze őket, és tulajdonképpen ezáltal jön létre a társadalom is.   

Mimetikus kultúra:

Ebben a korszakban a kultúra az utánzásban rejlik, és ez az információ átörökítésének kulcsa is. Az utánzásos tanuláson van a hangsúly. A mimézis kb. másfél millió éve jelent meg a homo erectusnál. Az utánzáshoz még nem volt szükség a beszédre. Itt az egész testre szükség van a tanuláshoz, és bármikor, bárhol el lehet indítani. Amiben a fontossága rejlik, hogy minden pedagógiának az utánzásos tanulás (tanítás) az alapja. Tehát jelentős hatással van a későbbi kultúrákra.

Mitikus kultúra:

Donald a mitikus kultúra megjelenését a homo sapiens sapiens megjelenéséhez köti (kb. kétszázezer éve). Náluk már a beszéd alapvető fontosságúnak számított. A kultúra határozza meg, hogy melyik szó mit jelöl. Itt a szimbólumok önkényesek. A mítoszok az egész társadalomra nagy hatással vannak, meghatározza az egyén helyét is a társadalmon belül. A mítoszok kötelező érvényű történetek. Egy olyan fogalmi világ jön létre, ami a nyelvre van utalva.

Teoretikus kultúra:

Donald szerint ez a legújabb fajta kultúra. Az ember ebben az esetben a reprezentációt már kihelyezi a világba. A lexikális dolgok már külsővé tehetők, de ezeknek rögzítettnek, illetve mások számára is hozzáférhetőnek kell lenniük. Az ember különböző elméleteket kezdett gyártani, viszont ehhez szükség volt az írás megjelenésére is. A teoretikus kultúra nem jellemzi az egész emberiséget, ugyanis az emberiség nagyobb része ekkor még a mitikus kultúrában él.  Vannak primitív és fejlett társadalmak. Az ekkor ismert társadalmak közül csak minden tizedik rendelkezik írással, csak minden tizedik társadalomban jött létre a teoretikus kultúra.

Ezekben, a kultúrabeli változásokban az az érdekes, hogy a mai emberben az összes megtalálható, tehát igen sokszínűek vagyunk. Rendelkezünk mimetikus képességgel, a mítoszok a mi életünkben is megtalálhatók, és a művészetünkre az epizódikus kultúra a jellemző, mi magunk pedig leginkább a teoretikus kultúrával rendelkezünk. Ez a folyamat a gyakorlati életből az elméletek felé való elmozdulást is tükrözheti. Kezdetben az emberiség nem foglalkozott az élet „nagy kérdéseivel”, tehát nem érdekelte, hogy minek mi az oka, hogyan jöhetett létre. Megelégedett a jelenlegi állapottal, elfogadta és örült annak, ami van. Ez manapság már nem jellemző. Nem tudunk a jelenben élni, hiszen folyton a jobb jövő érdekében tevékenykedünk. Folyamatosan gondolkodunk, és okokat, eredettörténeteket keresgélünk a múltban. Megpróbálunk rájönni, hogy mi hogyan működik a világban. Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha visszatérhetnénk a kezdetleges felfogásokhoz! Bár a folytonos „agyalások” nélkül most nem tartana itt a világunk, nem lenne ennyire megkönnyített az életünk… Úgyhogy, ami az egyik oldalon pozitívum, az a másik oldalon hátrányként jelenik meg.  

A kultúra típusok összefoglalva, és Donald elmélete után két újabb kultúraváltással kiegészítve:

Az írás megjelenésével kapcsolatban már többször kifejtettem, hogy miért számít lényeges lépésnek. Az írás révén az információk, gondolatok gyorsabb elterjedése valósult meg, hiszen így már nem szükséges interakciós helyzetet létrehozni az információ-megosztáshoz.

Az írás lehetővé tette a belső memória felszabadítását. Itt már külső memóriát is lehet használni, amire a belső emlékezet könnyen építhet és támaszkodhat. A belső rendszernek kétségtelenül az az előnye, hogy állandóan hordozható, hiszen emlékeink, tudásunk mindig velünk van. Ezzel szemben a külső memóriaként használt könyvek, jegyzetek (pendrive-ok, CD-k….) könnyen otthon maradhatnak. Tehát nem állnak állandóan a rendelkezésünkre. Természetesen ezeknek a tudatában is az mondható el, hogy rendkívüli mértékben megkönnyítették az életünket.  

A szomatikus és külső emlékezet összehasonlításához jó alapot szolgál a következő táblázat is:

Az emberi gondolkodás sajnos korlátozott kapacitással bír. Képtelenség minden apró információt megjegyezni. Emellett sajnos gyorsan el is felejtjük a dolgokat, vagy legalábbis a külső memóriához képest sokkal rövidebb ideig vagyunk képesek megőrizni az információkat.

Manapság egyre inkább külső eszközöket használunk információtárolásra. A tudás szerveződése is az elektronikus kommunikáció alapján történik. A hálózati kultúra az információ megosztását tette mindenki számára könnyen és gyorsan elérhetővé.

Bár a külső emlékezethez való hozzáférés változó, és nem is minden esetben áll a rendelkezésünkre, mégis a két emlékezet együttes alkalmazása kínálja a tökéletes kombinációt az információk tartós idejű megőrzésére.... 

 Forrás: Pléh Csaba: A kognitív architektúra módosulásai és a mai információtechnológia

Feladatunk a következő volt: 30 órás IKT-s továbbképzés megtervezése, amely keretében minden IKT-s eszköz használatát elsajátíthatják a nyelvtanárok, amelyre a felnőttképzés során szükségük lesz. A legszükségesebb eszközök és szolgáltatások felsorolása, indoklással, hogy miért van szükség rá a képzés keretében!

Minden oktatási környezetben, vagy tanítási,tanulási folyamatban a nevelési folyamat fő szereplője a tanár, azonban a tanár szerepe távoktatási környezetben átértékelődik. A sztereotípiákkal ellentétben nem szorul a háttérbe, hanem kulcsszereplőként való megjelenése helyett a facilitátori, mentori szerepe emelhető ki. Fontos, hogy továbbra is modellnyújtó, értékközvetítő szerepben van a hallgatók felé, amelyet a szakmai felkészültségével és a személyiségjegyeivel tud támogatni.

Fontos a tanár megismerhetősége, hiszen elérhetővé kell válnia a hallgatók számára. Ha a tanár közvetíti azokat a mintákat, amiket képvisel az információs társadalomban, akkor nem teheti meg, hogy a különböző webes eszközök használatát figyelmen kívül hagyja. Éppen ezért az IKT-s eszközöket is használnia kell, meg kell jelennie a nyilvánosság előtt és a folyamatos kapcsolattartás is nélkülözhetetlen. Ehhez szükség van arra, hogy az IKT-s eszközöket és alkalmazásokat a tanár ismerje, és kezelni tudja.
A nagyobb online rendszerekben való részvétel is elengedhetetlen. A tanfolyam során meg kell ismertetnünk a tanárokat a fontosabb alkalmazásokkal is, mert fontos, hogy az online identitását felépítse és ilyen formában is együtt tudjon működni a hallgatóival. Ezt majd a későbbiekben konkretizálni fogjuk.
Az ePortfolió készítése is jelentős számukra, hiszen a szakmai munkásságát, életútját a hallgató gyakran mintaként követi. Ez is követendő példaként állhat a diákok/hallgatók előtt. Az átláthatóbb pedagógiai munka, szakmai munka miatt mindenképpen előnyös. Ezen kívül az itt részvevőknek a szakmai anyagainak gyűjtésére, tárolására és megosztására is praktikus ez a rendszer.

Pedagógus kompetenciák, amelyekhez igazítani kell a képzést:
(Falusi Iván listája) - 8 elem

-          a tanuló személyiségfejlesztése

-          tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése

-          szaktudományi, szaktárgyi és tantervi tudás integrálása

-          pedagógiai folyamat tervezése

-          tanulási folyamat szervezése, irányítása

-          pedagógiai folyamatok és a tanulók személyiségfejlődésének folyamatos értékelése

-          szakmai együttműködés és kommunikáció

-          elkötelezettség és felelősségvállalás a szakmai fejlődésért

A szükséges IKT kompetenciák:

-          megváltozott elvárásokhoz való alkalmazkodás képessége

-          IKT-eszközök technikai és szociálpszichológiai sajátosságait, jegyeit és a módszereket is ismerni kell

-          digitális írástudás

-          digitális médiaműveltség

-          az IKT eszközök használata: ez különbséget jelenthet a fiatalok és idősek között, gazdagokra és szegényekre vonatkoztatva, nembeli különbségek is lézetnek, de nem ezek a lényegesek: a nyitottak és elzárkózóak a nagy különbség az IKT eszközök alkalmazásában!

-          folyamatosan bővítendő eszköztár

A legszükségesebb eszközök és szolgáltatások felsorolása:

- online közösségek (online tanuló közösségek munkáját tudja segíteni)

- online tanulási rendszerek (e-learning, levelező lista készítése)

- ePortfolió használata

- virtuális oktatási környezet, tér ismerete (SL)

- klasszikus webes eszközök használata (slideshare, web-szótár, mikrofon, webkamera)

- mLearning vagy mobiltanulás ismerete (bárhonnan, bármikor hozzáférhetővé váljon a tanár, valamint az azonnali értékelést is lehetővé teszi)

- tudjon információt megosztani (Twitter használata)

- alapvető számítástechnikai ismeretek (world, excel, ppt) elsajátítása

30 órás IKT - továbbképzés

A képzés fontossága:
Napjainkban az információs társadalomban állandóan szembesülünk a modern kommunikáció és információtechnológia eszközeivel és következményeivel, illetve annak hiányában a problémákkal.  Mivel a diákok maguk is számítógépekkel, mobil kommunikációs eszközökkel dolgoznak és számos új módszerrel, tartalommal és technológiával találkoznak, így lényeges, hogy a tanárok is tisztában legyenek az IKT-s eszközök használatával. Fontosnak tartottuk, hogy ezen a képzésen a résztvevők a gyakorlatban azonnal használható módszertani eszközökkel, pedagógiai lehetőségekkel ismerkedjenek meg.  

A képzés intenzitása:
A képzést előzetesen három hétvégére bontva, pénteki és szombati időpontokban tervezzük, több szakember bevonásával, akik felügyelnék a folyamatot.
Tervezett időpontok: Péntekenként: 8.00- 13.00, Szombatonként: 8.00- 13.00
A képzés egy gyakorlati vizsgával zárulna, ahol fény derülne az elsajátított ismeretek elsajátításának mértékére.


1-2. nap:
Tematika:
Előzetes tudás felmérése (a nyitottság mérésére is alkalmas)
Bevezető előadás - A távoktatásról
A Microsoft Office használata
A klasszikus webes eszközök használata (slideshare, web-szótár, mikrofon, webkamera)
Az online közösségek (Facebook, Twitter, youtube) + tanulórendszerek, az online eszközrendszerek bemutatása és alkalmazásuk
A facilitátor-mentor szerep fontosságának ismertetése

Az első két nap célja:
A résztvevők szerezzenek több ismeretet a digitális eszközök használatában, valamint az eszközökkel történő tanításban és tanulásszervezésben. Ismerkedjenek meg az interneten fellelhető és az oktatás során felhasználható digitális tartalmakkal, közösségi oldalakkal.
A mentorálásnak, mint támogató jellegű tevékenységnek a kihangsúlyozása is lényeges része az első napokban.

3.-4. nap
Tematika:

A virtuális tér megismerése, mint tanulási alternatíva

Információmegosztás elsajátítása

A Moodle-rendszer bemutatása, kezelése

Az e-portfólió sajátosságai és elkészítése

A mobil tanulás ismertetése

A 3.-4. nap célja:
A résztvevők ismerkedjenek meg a virtuális világ által kínált lehetőségekkel, módszerekkel és tudják alkalmazni az oktatás megkönnyítésére. A Moodle- rendszert az információmegosztás megkönnyítésére ajánljuk számukra. Az ePortfolió elkészítésével a szakmai munkásságuk könnyebb elérése válik lehetővé. A mobil tanulással pedig igyekszünk rávilágítani arra, hogy a tanári visszacsatolás, értékelés folyamatának felgyorsulása a tanulás lényeges eleme.

5.-6. nap
Tematika:
Multimédiás szoftverek és eszközök alkalmazásának segítése a pedagógiai munka hatékonyabbá tétele érdekében.
E-etikett, digitális normák ismertetése.
Speciális kifejezések az internet világában.
Összefoglalás!

A két nap célja:
A résztvevők ismerjék meg az olyan speciális multimédiás eszközöket, mint a digitális fényképezőgép, scanner, projektor. És ezeket megfelelő önállósággal képesek legyenek alkalmazni.  
A digitális etikettet ismerniük kell a résztvevőknek. A speciális kifejezésekkel, (amiket ezekben a környezetekben szokás használni) tisztában kell lenniük a résztvevőknek. Az átlátható, világos beszéd kiemelten fontos, mivel nonverbális jelek nem jelennek meg. Az utolsó napon az összefoglalásra kerül sor, ahol az esetleges kérdéseket, problémamegoldásokat biztosítjuk a hallgatóknak.

Vizsga:
A tanfolyam egy modulzáró vizsgával zárulna, ahol fény derül az elsajátított elméleti ismeretek mértékére. Emellett egy számítógépes, interakciós vizsgára is sort kerítenénk, ahol az ismeretek gyakorlati alkalmazását mérnénk fel.

Hasznosnak tartjuk, hogy a tanfolyamot követően a felvett tanároknak félévente egy hasonló jellegű tanfolyamot szerveznénk, hogy a tudásukat a távoktatás keretein belül fejlesszék, frissítsék és bővüljön az eszköztáruk.

Még szerencse, hogy 2 bejegyzést kell írnunk egy előadás témájával kapcsolatban. Egyetlen bejegyzésben lehetetlen mindenre kitérni, úgy hogy az érdekes is legyen. Na meg persze ne legyen túl hosszú, hiszen máris unalmassá válhat sokak számára. Jó kis koncepció ez. Arról nem is beszélve, hogy a kezdeti bejegyzés kapcsán is rengeteg új információ merül fel, amelyből a későbbi bejegyzések írásakor lehet ötletet meríteni.

Mostani bejegyzésemet az előző folytatásaként, és gondolatmenetének követéseként írtam meg.

Az előadás alkalmával megragadt bennem a gondolat, miszerint egy év alatt az értékrend nem változik. Az internet kapcsán említett kulturális változásról egy év eltelte után nem lehet beszélni, legalábbis a tanár úr ezt mondta. Értem én, hogy jelentős változásokat nem lehetett tapasztalni, de ettől még igenis történtek változások a kultúra terén (is). Tény, hogy ezek apró, és lassú változások, sokszor láthatatlanok is, de mégis folyamatosak.  

Hogy csak egy példát ragadjak ki, az általunk is népszerű Facebook közösségi oldalon regisztráltak számát érintő felmérés adatát teszem itt közzé. A Socialbakers adatai szerint 2011 márciusában az aktív felhasználók száma Magyarország területén elérte a 2.842.400 főt. Egy 2012. februári felmérés szerint pedig a magyar Facebook-felhasználók száma már megközelítette a 4 milliót. Ezek a számadatok nagyon jól szemléltetik, hogy egy év leforgása alatt is milyen szintű fejlődés, változás lehetséges. Természetesen ez csak egy kiragadott példa, nem általánosítok, de hogy egy általam kedvelt idézetet hozzak indoknak: „semmi sem állandó, csak a változás maga!” 

Gyors, radikális változásokat nem várhatunk. Nem jellemző. Az értékrendben való váltás pedig szinte lehetetlennek tűnik. Gondoljunk csak bele, hogy milyen nehéz a nézeteinken, felfogásainkon változtatni. Az időskori tanulásnál is gyakori negatívumként jelenik meg, hogy már berögzült sémákkal, szokásokkal rendelkeznek, amin nehéz változtatni.

Sokkal egyszerűbb a nulláról építkezni, mint a már meglévő „építményt” lebontani, majd újraépíteni. Ezért is egyszerűbb (a maga nehézségeivel) a gyermekek tanítása. Számukra elfogadhatóbbak az új ismeretek, könnyebben nyitnak az újdonság felé. Ők nem ütköznek „tudás-akadályokba”, egyszerűen elfogadják, amit tanítanak nekik. A felnőtteknél ezek az ismeretek a gyakorlati életből vett tudásukkal is ütköznek. Összevetik a meglévő tapasztalataikkal, az értékrendjükkel, és csak azokat fogadják be, amiket képesek összeegyeztetni a már meglévő tudásanyagukkal. Az andragógia ezért is nagy kihívás, de ettől lesz igazán szép a siker!  

Szokásaink, viselkedésünk terén is nagyon nehéz változtatni. Szinte mindenki (sőt! biztosan mindenki) rendelkezik mások számára furcsa, mondhatni idegesítő szokásokkal, berögződésekkel. Lehet ez a haj folyamatos csavargatása, körömrágás, állandó matatás a kézzel, gyűrű forgatása, köhécselés, és egyéb kis „kedvességek”. Sajnos gyakran nem is vagyunk tudatában, hogy ezeket a dolgokat tesszük, csak úgy jönnek maguktól, ez a megszokás. És amikor valaki figyelmeztet, hogy miket csinálunk, vagy ne adj Isten külső képet kapunk magunkról, gyakran elriadunk, hogy mikre vagyunk képesek. És ezen utána tudatosan próbálunk változtatni, de ez nagyon nehéz. Folytonos tudatosság, figyelem és akarat kell ahhoz, hogy a rögzült dolgoktól elszakadjunk. Ezek jól mutatják, hogy milyen nehezen változtatható a kultúra, az értékrend.   

A korábbi bejegyzésben említett Csepeli-Prazsák-féle felmérésben az is jól körvonalazódik, hogy az internetezők és nem internetezők között jelentős demográfiai és szociológiai különbségek vannak. A tanulmányból kiderül, hogy az internetezők körében több férfi van, mint nő. Az internetezés erősen párhuzamba hozható az életkorral és iskolai végzettséggel. Minél fiatalabb valaki, és minél magasabb az iskolai végzettsége, annál nagyobb esélye van annak, hogy az internetezők körét gazdagítja. A nem internetezők körének jellemzően a munkaerő-piaci jelenléte is alacsonyabb.

Ezek a tényezők szorosan összefüggnek egymással. Hiszen egy infrastruktúrával nem, vagy alig rendelkező, hátrányos helyzetű térség esetén a munkaerő-piaci helyzet ugyanúgy nehézkessé válik, mint az, hogy megfelelő internet-hozzáféréssel rendelkezzenek az ott élők. A társadalmi egyenlőtlenség és digitális egyenlőtlenség kéz a kézben együtt járnak, és szinte minden héten visszatérnek folyamatos aktualitásuk miatt. Sajnos a témától ugyanúgy lehetetlen szabadulni, akárcsak magától a helyzettől.

Az értékekben való különbség esetén az előző bejegyzésemben említettem a szerelemben való eltérést az internetezők és a nem internetezők körében. A teljes felmérést megnézve egyértelművé vált az eltérés lehetséges oka (és ezzel a korábbi kérdőjelek helyére pontot teszek). Ez pedig semmi extra dologban nem lelhető fel, és kár lett volna túlspilázni a dolgokat, csupán a korosztály adta különbségben.

Mivel az internetezők köre a fiatalabb generációkat érinti, így természetes, hogy az ő gondolataik a szerelem körül forognak. Számukra még a legfontosabb értékek közé sorolható, az idősebbeknél pedig ez már nem bizonyul elsődleges (bocsánat, jelen felmérésben kilencedleges) szempontnak. Ellenben a szeretet a nem internetezők körében előrébb került (2.helyre), mint az internetezők körében. Erről nem bonyolódok hosszas véleménykifejtésbe, hiszen a magam 22 évével csupán a fiatalabb internetező generációt tudom megérteni, de az idősebbek mindig ezzel érvelnek: „a szerelem idővel szeretetté alakul”. És nekem ennyi bőven elég ahhoz, hogy tisztán lássam a felmérés miértjeit!      

A nagy tavaszi szünet közepén csak rájövök, hogy nem elég a páros munkával végezni, hanem várnak még előadás anyagok is. Ez teljesen kiment a fejemből, úgyhogy a húsvéti locsolkodást követően neki is álltam az iskolai teendőket felidézni, elkészíteni. Már a hatodik hetet tudhatjuk magunk mögött. Most az értékrend, attitűd és a kultúrát illető kérdések kerültek napirendre… 

Ma számunkra elképzelhetetlen, hogy hogyan lehet boldogulni írásbeliség nélkül. Az írás nagyon fontos funkciót tölt be az életünkben, bár manapság a digitális írástudás kezdi felváltani a kézzel írás varázsát, de végleg eltüntetni nagy vétek lenne.

Egy kis történelmi kitekintővel kezdeném a blogomat, amiben nem kívánom részletezni, hogy mikor, mi történt, csupán a főbb eseményeket említem meg.

A szóbeliség megjelenése, a nyelvi kommunikáció tekinthető kiindulási pontnak, amely közösséget, embert formáló, alkotó cselekvésként értelmezhető. A kommunikáció meghatározza a személyiségünket, identitásunkat. A tudásunk is a kommunikációs szituációk elemzéséből származó fogalmi összefüggésekből épül fel.

Az írásbeliség kialakulása már korán megkezdődött. Kezdetben különféle anyagokat használtak írásra, mint az agyag, növénylevelek, állatbőrök, pergamen, papirusz. Majd a kínaiaknak köszönhetően (Caj Lun-nak, Ho Ti császár miniszterének nevéhez fűződik) időszámításunk szerint 105-ben a papír megjelenése az írásbeliség elterjedését segítette.  De csak a 12. században vette át a szóbeliség hatalmát az írásbeliség. Ekkoriban még kevés irat jött létre, hiszen csak kevesen voltak írástudók, így értéknek számított azzá válni. A legkorábbi kéziratunk (ami fennmaradt) 1055-ben keletkezett, a tihanyi apátság alapító levele. Hazánkban csak a feudalizmus megszilárdulása után vált az írás társadalmi szükségszerűséggé. (Lényegében ezt a szükségletet fejezi ki III.Béla 1181. évi oklevele, amely az írásbeliséget elrendeli.) 

Az írásbeliség megjelenésének fontossága: Az örök tudásunkat az írás mentette meg tulajdonképpen attól, hogy idővel elfeledésbe merüljön. Az összes kézirat, emlék ennek köszönhetően maradt fenn az utókor számára. Tehát az írásbeliségnek köszönhetjük, hogy az őseink emlékére példaként tudunk tekinteni, és a múlt eseményeivel gazdagíthatjuk tudásunkat. Továbbá az is nagyon fontos szempont, hogy az írás számunkra is lehetővé teszi ezt a tovább"adományozást", ezáltal a birtokolt tudásunk nem vész el, tapasztalatokat tudunk átörökíteni a jövő generációi számára. 

Érdekes az a különbség is, hogy a beszéddel, a szóbeliséggel a jelenhez szólunk, az „itt és most” valósul meg. (természetesen most a technológiai fejlesztéseket figyelmen kívül hagyom e kijelentésnél). Az írás segítségével viszont már olyan emberekhez is beszélhetünk, akiket sohasem láttunk, akik távol vannak, vagy adott esetben, akik még meg sem születtek. Ezért is fontos az írásbeliség megjelenése. Életek közötti átjárhatóságot, összeköttetést biztosít (enyhe túlzással élve).   

Sokan kultúravesztésként élték meg a szóbeliségről írásbeliségre történő váltást, de kérdem én, ezek után a pozitív felsorakoztatások után, tekinthetünk úgy az írásbeliségre, hogy a kultúra végét jelenti? Nem hinném!!! Sokkal inkább pozitív változásnak lehetne felfogni, hiszen sok minden éppen az írásbeliség megjelenésének köszönhetően vált valóvá. Elhiszem, hogy a változást mindig negatívumként fogják fel az emberek, de egy szükséges jó dologként is értelmezhető ilyen esetekben. Nem szabad félni minden szokatlantól, újdonságtól.

Kapcsolati teljesítőképesség: A Csepeli és Prazsák-féle felmérésben többek között a kapcsolati teljesítőképesség fogalma került meghatározásra. Ebben a témában azt mérték, hogy ki hány embert hív, hányan hívják őt, hány e-mailt küld, illetve hányat kap. Mennyi telefonszám van elmentve a telefonjába, és mennyi e-mail cím a postafiókjában. Ezeknek a kérdéseknek alapján állapították meg a teljesítőképesség fogalmát.

Az internet és kultúra egymáshoz való viszonya:

Csepeliék azt is vizsgálták, hogy a kultúra és az internet milyen viszonyban vannak egymással. A vizsgálat során 4 típust azonosítottak, melyek a következők:

-        „békés egymás mellett élés”: A két világ között nincs ellentmondás, az internet nem váltja ki és radikálisan nem is alakítja át a kultúrát. Növekszik a kulturális szabadság, de a web 2-es eszközök használata nem jelentős.

-         „szkeptikusok”: Nem hisznek az internet kultúrára gyakorolt pozitív hatásában, szerintük az internet pusztító, feleslegessé tesz, tönkretesz. Tehát az internet alapvetően rossz dolog, egyedül a közösségfejlesztés hatása pozitív benne.

-        „párhuzamosok sohasem találkoznak”: Az internet nincs jelentős (negatív) hatással a kultúrára, az internet pozitív hatásai, valamint a web 2 nem jelentősek.

-        „optimisták”: Az internet nem teszi feleslegessé a korábbi kultúrát, de a jövőben jelentősen átalakítja, növeli a kulturális szabadságot, a közösségfejlesztésben a web 2 fontos tényező.

Mindegyik említett típus dominánsan van jelen, egyik sem jelent kimagasló többséget.  

Értékek és internetezés:

A felmérésben az internethasználók legfontosabb értékeire derült fény. Egyértelművé vált, hogy a legfontosabb értékek tekintetében nincs különbség az internetet használók és nem használók között. Mindkettő esetben a család áll az első helyen. Ami érdekes volt számomra, hogy a szerelem az internethasználók körében sokkal fontosabbnak bizonyult, mint a nem használók számára. Az internetezők körében a ranglista 9. helyén szerepelt a szerelem, míg a nem használók esetén a 21. helyre szorult. Az összefüggésre még nem derült fény számomra, mindenesetre elgondolkodtató, és lehet, hogy későbbi témaként, vagy webináriumban is felmerülhet. Ki tudja!

Az internettel kapcsolatos attitűdök:

Az attitűdök között döntően pozitív dolgok foglalnak helyet. Például: kiteljesít, felszabadít. Negatívumként a „szétszakítja az embereket, tönkre teszi a kultúrát, fölöslegessé teszi a hagyományos kulturális intézményeket” érvek szerepelnek. A leggyakrabban azonban pozitívan vélekedtek az internetről: „elterjedése nem vezet társadalmi egyenlőtlenségekhez, a társadalmi kommunikáció forradalmi fordulata, lehetővé teszi, hogy több emberrel tartsak szorosabb kapcsolatot”.

Internet-használat és változás:

Ez a téma arra keresi a választ, hogy az életünket miként változtatja meg az internet, milyen befolyással van ránk.

Bőrünkön tapasztaljuk nap mint nap, hogy az internetnek „köszönhetően” megváltoztak mindennapjaink. Számomra könnyebbé vált az információszerzés, az ügyintézés lerövidült, és otthoni böngészéssel számos (korábban hosszú utánajárást követelő) ügy, feladat elintézése vált lehetővé. A felmérésben hasonló érvek szerepeltek. „Mindenhez könnyebben hozzáférhetek, világ eseményeiről tájékozottabb vagyok, műveltebb vagyok, mint azelőtt”. Tény, hogy tévézéssel és olvasással kevesebb időt töltünk, de az interneten mind a filmnézés, mind a könyvolvasás is lehetővé vált. Tehát itt nem biztos, hogy negatívumként értelmezném, hiszen ugyanazt a tevékenységet számítógépen is megtehetem. A TV nézés leváltását én emellett hasznosnak is tartom, hiszen a félóránként megjelenő reklámok idegesítően hosszúvá teszik az egyébként élvezhető és megfelelően tartalmas film nézését. Nem is bánom, ha letöltve tudok filmet nézni, hiszen sokkal kevesebb időt vesz el az életemből.

A „kevesebbet sportolok, ritkábban találkozom a barátaimmal” kijelentést nem tulajdonítanám feltétlenül az internetnek. Tény, hogy sok időt elvesz, és könnyen lustákká válunk a számítógép előtt ücsörögve, de ez mindenképpen elhatározás kérdése. Csak rajtunk múlik, hogy hogyan osztjuk be az időnket. Ha számomra elengedhetetlen a sport, akkor úgyis szakítok rá időt, nem fogok 4 fal között ülni az internet miatt. A barátokkal való kapcsolattartás pedig a közösségi oldalakon keresztül is megvalósulhat. A személyes találkozót természetesen nem helyettesítheti, viszont egy jó köztes állapotnak fogható fel, és gyakran időt is lehet spórolni a személyes találkozó ilyen jellegű kiváltásával. A legfontosabbnak azt tartom, hogy mi magunk osszuk be az időnket, és mindig tudjunk egy prioritási sorrendet kialakítani. 

A tavaszi szünetben azt a feladatot kaptuk, hogy párokban írjunk blogbejegyzést egy választott pedagógiai alapelvről. Én Szabó Gergelyt kaptam páromnak, akivel időben (és szerintem remekül együtt dolgozva) sikerült eleget tennünk az előírt feladatunknak. A továbbiakban pedig következzen a közös feladat-kidolgozásunk.

A pedagógiai értékelés, mint taneszköz minősítési alapelv:

Az öt alapvető pedagógiai alapelvből az értékelést választottuk ki, amelyet elemzünk és értelmezünk, majd ehhez kapcsolódóan 13+1 útmutatást adunk andragógusoknak.

Az értékelés nem más, mint a célok és az eredmények összevetése, az eredmények vizsgálata abból a szempontból, hogy céljainknak megfelelő eredmény jöjjön létre.
A pedagógiai értékelés tág fogalom, hiszen magába foglalja a tanulók neveltségi szintje mellett a tanár munkájának, az iskola munkájának, a tantervnek, a taneszközöknek az értékelését is.   
Fontos, hogy a tanulói teljesítmény a tanítási-tanulási folyamat egészében folyamatos visszajelzést kapjon. Ez történhet a pozitívumokra való támaszkodással, az elért sikerek, eredmények folyamatos megerősítésével, a hiányosságok korrekciójával, vagy kiküszöbölésével.

A pedagógiai értékelésnek három fajtáját szokás megkülönböztetni, ezek a következők:

• diagnosztikus
• formatív
• szummatív

A taneszköz módszertani dokumentációjában meg kell jelennie, hogy a taneszköz használata során a pedagógiai értékelés milyen formában történik meg, vagy a taneszköz használatánál milyen értékelési megoldásokat tudunk felhasználni eredményesen. Ennek alapján az értékelés kétféleképpen jelenhet meg: egyrészt az eszköz használata közben a felhasználásból következik, másrészt az eszköz oktatási folyamatában egyébként is végbemenő értékelést segíti.

A továbbiakban az említett pedagógiai értékelés formáit fogjuk részletesen ismertetni.

A diagnosztikus értékelés

A pedagógiai értékelésnél a diagnosztikus értékelés a felhasználók, elsősorban a tanulók előzetes ismereteinek, kompetenciáinak a feltáró jellegű értékelésére alkalmas, a tanuló előzetes tudását méri fel. Ez a felmérés történhet írásban, szóban, de valamilyen cselekvés, tanulói aktivitás részeként is. Legfontosabb funkciója, hogy előkészítse az egyéni fejlesztést, ami illeszkedik a választott pedagógiához. Célja, hogy a különböző pedagógiai döntések, beavatkozások, fejlesztések előtt a döntéshozók részletes információt szerezzenek arról, hogy a tanulók milyen feltételekkel kezdik a nevelés-oktatás adott szakaszát.

Komplex oktatócsomagok között akad olyan, amely a felhasználó tevékenykedtetésével szerez információkat és ennek megfelelően épít fel a folyamat közben, vagy akár állandóan korrigálva az egyéni tanulási utat.  Nem minden taneszköz képes ilyen feladatok ellátására. Vannak olyan esetek, amikor a taneszköz, például egy nagyobb információs bázis vagy gyűjtemény szolgáltat tartalmat, míg a pedagógus a diagnosztikus értékeléshez kialakíthat megfelelő kérdéseket és feladatokat. Előfordul olyan eset is, amikor a taneszköz kifejlesztésénél ez a funkció nem volt tervezett, és a pedagógus kreativitása produkál olyan helyzeteket, amikor mégis erre a feladatra használja fel. A diagnosztikus értékeléshez szükséges alkalmasság nem szükséges alapfeltétel, de alapvetően növeli a taneszköz szükségességét, ha az ténylegesen is képes aktiválni a fenti funkciókat.

A diagnosztikus értékeléssel elsősorban a besorolási döntéseket alapozzák meg, főként annak érdekében, hogy kialakítsák az egyénre, illetve a csoportra szabott nevelési-oktatási stratégiákat.

Fontos megjegyezni, hogy a diagnosztikus értékelésnél, amikor a gyerekek előzetes ismereteit méri fel a tanár, semmiképpen nem szabad minősítő értékelést alkalmazni, hiszen annak nem ez a funkciója. Nem szabad rossz osztályzatot adni, amennyiben az iskola az értékelésnek ezt a formáját alkalmazza. Ha ez csak egy esetben is előfordul, akkor a pedagógus „elveszítette” a gyerekeket. A gyerekek soha többet nem fogják neki elmondani saját gondolataikat. Esetleg elérhető vele az, hogy inkább előre elolvassák a tankönyvet, és az abból bemagolható mondatokat adják vissza, de arról, hogy valóban megértették-e, elfogadták-e az új gondolatokat, nem tud tájékozódni a tanár.

A formatív értékelés

Amikor egy új anyagrész feldolgozásában már teljesen elmerült a tanulócsoport, és a tanár tudni szeretné, hogy a gyerekek ténylegesen mennyit is értettek meg belőle, akkor kerül sor a formatív értékelésre. Ez szintén történhet szóban és írásban is.

A formatív értékelés elnevezése onnan származik, hogy ebben a tanulási szakaszban az értékelés közvetlenül a tanuló, illetve a tanulás formálását, alakítását célozza.  Főként megerősítési szerepe van. Míg a diagnosztikus értékelés elsősorban a tanár számára szolgál visszajelzéssel, addig a formatív értékelés esetében a visszajelzés címzettje a tanuló. Információt ad arról, hogy hol tart a tanuló, mit tud és mit nem tud, hol vannak hiányosságai. Ezáltal segíti a tanuló önértékelését.

Alapvetően a folyamat közbeni irányítást, segítést tűzi ki célul. Nem minősítést, ítélkezést jelent, hanem egyrészt a tanulási sikerek megerősítését, másrészt a tanulási hibák és nehézségek feltárását. A tanulók és a tanárok is visszajelzést kapnak az önkorrekcióhoz.

A taneszköz használatához szükséges elvárások másként jelennek meg a formatív értékelés funkcióinál, amelyek a digitális nemzedék számára készült eszközöknél csaknem alapkövetelmények. A folyamat közben történő, a minősítéstől mentes, de a folyamat további menetéhez visszacsatolásként hatást gyakorló értékelési forma permanens jelenléte egy  tananyag jellegű taneszköz, a tanulók tevékenykedtetésére vállalkozó alkalmazás esetén alapvető feltétel. A digitális nemzedék a folyamatos megerősítés, a folyamatos visszacsatolás igényével él, számukra fontos és szükséges, elsősorban persze online környezetben, de ez a tulajdonság megköveteli, hogy a számukra kialakított taneszköz is ilyen alapelvek mentén működjön. Az értékelés során erről a kipróbálással is meglehet győződni, és szerencsés, ha  beválás-vizsgálatok, az előzetes kipróbálások vagy próbahasználatok  ennek a funkciónak a működését megerősítik. Itt már lehet minősítést alkalmazni, de semmiképppen nem számíthat véglegesnek, hiszen fontos, hogy a diák a tananyag megértésével képes legyen az osztályzatán is javítani.  

Összegezve, ha a diagnosztikus értékelésre azt mondtuk, hogy a folyamat kezdetén van fontos szerepe, akkor a formatív értékelésről azt mondhatjuk, hogy mintegy végigkíséri a pedagógiai folyamat egészét.

A szummatív értékelés

Az adott anyagrész feldolgozását követően kerülhet sor a szummatív értékelésre, amely lezáró, összegző, minősítő értékelésként értelmezhető. Egy-egy nevelési-oktatási szakasz záróaktusaként fogható fel, ahol a tanulót teljesítménye alapján lehet kategóriákba sorolni, valamint minősíteni.  

A szummatív értékelő funkció elsősorban interaktív tananyagoknál, azon belül azoknál értelmezhető, ahol a különböző teljesítményszinteknek különleges szerepe van, hogy a külső személy számára információt adó jelentőséggel bír, ezért érdemes erre külön fejlesztést készíteni. Hasznos és értékes információkat kaphatunk az egyén tanulási tevékenységéről, azon belül a részteljesítményéről, és akár a másokhoz viszonyított eredményességéről, eredményeiről is.

Maga az értékelés többféleképpen is történhet. Ide sorolható a témazáró dolgozatok megíratása, az év végi osztályzatok adása, továbbá ide tartoznak a záróvizsgák, érettségi, felvételi, nyelvvizsga , vagy akár a KRESZ-vizsga megszervezése is.  Az osztályzatok mindig a szummatív értékelés csoportjába tartoznak.

13+1 útmutató andragógusoknak:

1. Az értékelésnél mindig törekedjünk az objektivitásra!
2. Gondoljuk át, hogy mikor, milyen szituációban alkalmazzuk az értékelés adott formáit.
3. Tanulmányozzuk az egyes értékeléseket, hogy mindig a megfelelő módon tudjuk alkalmazni az értékelés három fajtáját!
4. Fontos, hogy az értékelések alkalmával ne általánosítsunk, személyre szabottan értékeljünk.
5. Megfelelően kell felmérni a bemeneti kompetenciákat, hogy a fejlődésnél a mértéket tudjuk figyelembe venni. (Nem mindegy, hogy ki honnan indul. Nagyobb fejlődés érhető el a kevesebb előzetes ismeretekkel rendelkezőknél)
6. A minősítésünk ne számítson véglegesnek, folyamatosan értékeljük a fejlődés folyamatát, lépéseit!
7. Ne alkalmazzunk túlságosan negatív értékeléseket, hiszen könnyen el vehetjük az értékelt diák/hallgató kedvét.
8. Ugyanakkor ne csak a pozitívumokat emeljük ki, hiszen a hallgatónak az egyéni fejlődése érdekében tudnia kell, hogy milyen irányba haladjon tovább, hol kell a hiányosságokat pótolni, vagy a hibákat javítani.  
9. A minősítést a hallgatóval is tudatnunk kell, hogy a hibáiból, hiányosságaiból képes legyen tanulni, azon változtatni tudjon.
10. Az értékeléshez átfogó képpel kell rendelkeznünk az értékelt félről, hogy ne csak egy adott feladat negatívumai legyenek döntőek a minősítéshez.
11. Az értékelésnek konkrét példákkal alátámasztottnak, jól megindokoltnak kell lennie!
12. Pozitív és negatív tulajdonságokat is tartalmaznia kell a minősítésnek. Ha a negatívumokra akarom a hangsúlyt helyezni, akkor is kell pozitívumokat is felsorakoztatni, hogy a hallgató tudja, hogy van amiben jó.
13. A hosszabb szöveges értékelés megfelelő, hiszen egyértelművé teszi a hallgató eddigi tevékenységét, emellett ezt a szöveges értékelést jól érthetően kell megfogalmazni, hogy a szándékunk, mondandónk egyértelmű legyen az értékelt fél számára.

+1 tanács:  A szöveges értékelőkben jónak tartjuk megemlíteni, hogy a hibákon, hiányosságokon az értékelt fél miként tudna javítani. Tehát megoldási alternatívákat kellene javasolnia az andragógusnak a jövőbeni terv/eredmény könnyebb eléréséhez.     

Ez az esélyegyenlőség- esélyegyenlőtlenség témaköre egy örök vitapontot jelent életünkben. Állandó problémaként van jelen a mindennapokban.

A digitális esélyegyenlőtlenség témáját én kisebb gondnak látom, mint a társadalmi esélyek közötti különbségeket. Valójában az utóbbiból fakad a digitális különbségek megléte is, így komoly feladatnak bizonyul a társadalmi egyenlőség elérése. Ami persze szép álomnak tűnik…

Reálisan szemlélve a világot, lehetetlen, hogy mindenki egyenlő esélyekkel, képességekkel, vagyonnal (stb.) rendelkezzen. Erről a napokban olvastam egy könyvet, amely a témába vág. Barabási Albert-László Behálózva című könyvéről van szó. Az élet számos színterén mutatja be, hogy hogyan kapcsolódnak egymáshoz a dolgok. Mert minden mindennel összefügg, vagy ahogy gyakran szokás mondani: Kicsi a világ!

Néhány, a könyvből vett idézetet említenék ebben a bejegyzésemben kezdésül, hiszen ezeket kár lenne átfogalmazni, így jó, ahogy van. Az interneten való megjelenésnek a lényegét hozom példának. „Ha egyszer feltesznek valamit a hálóra, akkor az emberek százmilliói számára elérhető. A vélemények kinyilvánításának ez a kivételes szabadsága, és a megjelenési költségek zuhanásszerű csökkenése együtt a webet a demokrácia tökéletes fórumává teszi, ahol bárkinek a hangja azonos eséllyel jut el hozzánk. Legalábbis ezt állítják az alkotmányjogászok és a csillogó üzleti magazinok. Ha a web véletlen hálózat lenne, igazuk is volna. De nem az. A webet feltérképező munkánk legérdekesebb eredménye, hogy a demokrácia, a tisztességesség és egyenlősdi teljesen hiányoznak a hálón.” Ebben nagyon szépen le is van írva az esélyegyenlőtlenségnek a lényege.

A könyvben egyébként még szó van arról, hogy magának a webnek a felépítése is olyan, hogy a milliárdnyi információ, dokumentum közül csak néhányat vehetünk észre. Ki van találva minden! A kulcskérdés tulajdonképpen az, hogy amikor kiteszünk valamit az internetre, akkor azt észre veszi-e bárki. Ezt pedig az oldalra mutató linkek számának növelésével lehet elérni. Minél több bejövő link mutat az oldalunkra, annál jobban látható mások számára.

Ahogy a társadalomban is vannak középponti figurák, akik a főbb események mozgatórugói, így a világhálón is vannak középpontok, amik sok kapcsolattal rendelkeznek. Ezek a középpontok a Yahoo! vagy az Amazon.com, amelyek fontossága abban rejlik, hogy bárhol járunk, feltűnik egy link, ami rájuk mutat. Ez a néhány pont tartja össze a sok népszerűtlen vagy ritkán észrevett, kevés linkkel rendelkező pontot. Tehát szerepük igen meghatározó.

Valamint ezek a középpontok a legerősebb érveknek bizonyulnak az egyenlőségre épülő világháló utópista látomásával szemben.

Mindenkinek ajánlom a könyv elolvasását, hiszen remek összefüggéseket tár elénk összefüggő világunkról.

A sokat emlegetett digitális kultúrából kirekedők esetén jó megoldásnak találnám felmérni, hogy kinek mire lenne szüksége. Belátom, egyértelműen nem lehet általánosítani, hogy a kirekedőket ez hátrányosan érintené. Vannak olyan emberek, akik a digitális kompetenciák megléte nélkül is remekül boldogulnak a világban. Különbséget kellene tenni, hogy ki az aki élne a lehetőséggel, de nem teheti meg, mert nem rendelkezik digitális hozzáféréssel, eszközökkel.. És meg kellene nézni, hogy ki az, akinek adott a lehetőség, de nem akar élni vele. Ilyen esetben átcsoportosításokat kellene végrehajtani, hiszen akinek van, az könnyen adhat annak, aki nincs. Bár ez a mai irigy társadalomra nem éppen jellemző. (Bocsánat, ha pesszimistának tűnök, de a többség szívesebben ül a dolgain, mint hogy másnak segítséget nyújtson.)   

Az előadás során felmerült az a kérdés is, hogy inkább az alapvető fizikai környezetünkkel vagy az IKT-s fejlesztésekkel foglalkozzunk?

Véleményem szerint a kettőnek valahogy együtt kellene megvalósulnia. Tény, hogy a fizikai környezetet a végtelenségig lehet fejleszteni, de én az IKT-s eszközökben is hasonló helyzetet látok. A technológiai fejlesztések is végeláthatatlanok, mindig van előrébb. Mindig van hova fejlődni.

A lemaradók fejlesztése mellett természetesen szükség van a technológiai fejlesztésekre is, hiszen ha csak a korábbira koncentrálunk, akkor a fejlettebb területek megmaradnak egy szinten, és náluk az egy helyben való topogás valósul meg. Ez szintén nem előnyös a társadalom számára. Ezért is lényeges, hogy a kettő fejlesztés együtt tudjon megvalósulni. Vagy legalábbis a kettőt közelíteni kellene egymáshoz. A mindkét oldalon való apró változás jobb helyzetet eredményezhet, mintha csak az egyik oldalra helyezzük a hangsúlyt.  

És ami a kockázatok közül kimaradt az előző bejegyzésemben:

A humán kockázatok közé tartozik a jelszókezelés problémája is. Digitális életünk „kulcsa” a jelszó, amelyet ha valaki megszerez, az kellemetlen következményekkel járhat számunkra. Nagyon fontos, hogy ne túl egyszerű jelszóval rendelkezzünk, hiszen célunk, hogy ne tudjanak mások hozzájutni a személyes dolgainkhoz.

Megfogalmazódhat bennünk a gondolat: rendben van, ne legyen túl egyszerű a jelszó, de akkor hogyan fogom megjegyezni? Hiszen nem írhatom fel mindenhova!

A legtöbb ember ugyanazt a jelszót használja minden regisztrációja során. Ennek az a veszélye, hogy ha egyetlen helyen sikerül feltörni a jelszavunkat, akkor mindenhová be tudnak hatolni általa. Célszerű mindenhova egyedi, de mégis könnyen megjegyezhető jelszavakat használni.

Hogy milyen a jó jelszó? Egy technet.hu hírben találtam rá nagyon egyedi jelszavakra, amelyeket érdemesnek tartottam megemlíteni. Lehet, hogy nem mindenki számára lesznek újak ezek a jelszavak, de mégis megpróbálkozok vele.  

Lehet egy jelszó egyszerre bonyolult és számunkra könnyen megjegyezhető, hiszen ha van mihez csatolni, akkor könnyen fel is tudjuk idézni a jövőben. Egy-két példa erre:

-        "3Dw4rdk1r4ly4ng0lk1r4lY"

-        "M3gD§gL§tT4b'R§l0V4"

-        "nuYz4M3g4B'r§M4g4".

Az első Arany János, A walesi bárdok című versének első sora, amelyben a magánhangzók rájuk hasonlító számokkal vannak kicserélve, emellett az első és utolsó mássalhangzó nagy betűvel van írva. A második jelszó a könnyebb műfaj iránt fogékonyak számára készült, de megfejtése nehezebb: "Megdöglött a bíró lova". A harmadikhoz a "nyúzza meg a bíró maga" című dalrészlet szolgáltatott alapot.
Ezek jól példázzák, hogyan lehet kombinálni a betűket és számokat, egy jó jelszó kitalálásának érdekében.

Egyre nagyobb hangsúlyt kellene fektetnünk a biztonságos jelszó kialakítására, hiszen adatainkat másoknak is csak bizalmas kezelésre adjuk ki. Előzzük meg a visszaéléseket, a rosszakarók tevékenykedéseit!  

Az interneten keresgélve akadtam egy 2010-es Digitális Esélyegyenlőség (DE!) Konferenciára, ahol a már többször említett Csepeli György és Csermely Péter tartott többek között előadást. A konferencia célkitűzése az előzetes leírásban a következőként szerepelt: „Ez a program a civil társadalom valamennyi tagja számára és érdekében az információkhoz való hozzáférést, az ismeretek felkínálását és az informatikai készségek fejlesztését tűzi ki célul, és ezzel hozzájárul az egyének és a közösségek életminőségének és versenyképességének javításához.
A konferencia alapvető mondanivalója azoknak a változásoknak a bemutatása lesz, melyek a felhasználók és az informatikai eszközök közötti kapcsolat módjában bekövetkeznek, és ezen keresztül befolyásolják a digitális esélyegyenlőség alakulását.”[1]

Fontosnak tartom megemlíteni Kevin Kelly, a Wired egyik alapítójának sajátos véleményét a digitális esélyegyenlőtlenség témájáról. Esélyegyenlőtlenség szempontjából a társadalom tulajdonképpen két nagy csoportra bontható szerinte. Az első tagjai azok, akik használni tudják a modern eszközöket, megengedhetik maguknak, hogy megvásárolják és birtokolják őket, be vannak kötve a hálózatba és megvan a kellő tudásuk is. A második csoportba tartoznak a szegények, a „digitális írástudatlanok”, a hálózatokon el nem ért perifériákon élők. Ez nekem kicsit kisarkított felosztásnak tűnik, és felmerül a kérdés, hogy mi van azokkal, akik bár megengedhetik maguknak, még sincs kellő tudásuk.. De menjünk is tovább a véleménye kifejtéséig.

A gazdagok és szegények közötti szakadék könnyen mélyülhet ezzel a felfogással, de állítja, hogy emiatt nem kell aggódni. „A technológiai innovációk természetes rendje, hogy az újdonságokhoz először a gazdagok férnek hozzá, vagyis azok további fejlesztését tulajdonképpen ők finanszírozzák. Nem kell aggódni, mivel e fejlesztés eredményeként az eszközök egyre barátságosabbakká és olcsóbbakká válnak, vagyis a fejlődés automatikusan betömi a szakadékot. Ez történt a televízióval, ami ma gyakorlatilag minden háztartásban ott van, ez történik a számítógéppel, a mobiltelefonokkal. Kezdetben mindegyikük a gazdagoké volt, később tömegcikké váltak. Ez így helyes, fizessenek a gazdagok, legyen az ő pénzükből olcsóbb a technológia és könnyebb a hozzáférés.” Ez számomra kissé érdekes megközelítés, de ha jobban belegondolok, van benne igazság. Azáltal, hogy van egy réteg, aki képes magának megengedni a fejlesztéseket, az újdonságok megvásárlását, sokkal elterjedtebbé válnak ezek az eszközök. Amint nem számít valami ritkaságnak és újszerűnek, már az árértéke sem lesz az egekben.

„Nem kell aggódni azért, mert még nincs mindenki bekapcsolva a világhálóba és nincs mindenkinek okostelefonja. Aggódni azért kell, hogy mi lesz akkor, ha mindenki be lesz kapcsolva és mindenkinek lesz okostelefonja vagy táblagépe, kinek hogy tetszik. A technológiai fejlődés úgynevezett „nem szándékolt következményei” ekkor fognak megjelenni és kibontakozni. Az igazi kockázat, az igazi bizonytalanság itt rejlik, és nem az egyenlőtlenségben.”

Ez egy olyan vélemény, mely szerint az egyenlőség megléte sokkal nagyobb veszéllyel járna a társadalomra nézve. Való igaz, hogy nem kell mindenkinek internetes kapcsolattal rendelkezni, nem kell web 2-es eszközöket használni. Ezek nélkül is lehet teljes életet élni. És az esélyegyenlőség kérdése egy örök probléma, hiszen véleményem szerint olyan világ nincs, ahol mindenki egyenlő esélyekkel rendelkezik. Mindig is lesznek tehetősebb és szegényebb emberek is. A boldogság kérdése azonban nem a birtokolt tárgyak, értékek függvénye. 

Digitális bolsevizmus:

Ez egy Csepeli György szociológus által alkotott kifejezés, mely egyfajta vakság leírására szolgál. Az IKT területen dolgozók remekül megértik egymást, és természetesnek veszik a működő hálózatokat. Mivel ők többnyire csak egymással találkoznak, és az IKT fejlesztés is zárt közegben történik, így nem számolnak a lemaradó rétegekkel. Tulajdonképpen nem látják, hogy mindenkinek más közege van, és adott esetben nem rendelkezik hozzáféréssel. Vannak olyan szélsőséges helyek, ahol nem az IKT fejlesztések a fontosak, de ezt a fejlesztők képtelenek észrevenni. Ezt a figyelmetlenséget nevezi Csepeli György találóan digitális bolsevizmusnak.

Az a bizonyos elefánt-effektus:

A társadalmi, kulturális, szocioökonómiai különbségekre nagyon könnyű ráfogni mindent. Az elefánt effektus ez esetben a technikai hiányosságok okainak keresésére vonatkozik. A probléma mögött lehet az attitűd, motiváció, technika ördöge, vagy mesterséges igényesség témakörével foglalkozni. Sokkal könnyebb másban keresni a hibát, mint belátni, hogyha nem akarok valamit megtanulni, vagy képtelen vagyok változtatni a dolgokon. A pénzbeli hiányok tulajdonképpen az élet egészére jó ürügyként alkalmazhatók. Nem mondom, hogy nincs alapja, mert pénz nélkül nagyon korlátozottak a lehetőségeink. De mindig kifogásokat keresni nem tanácsos! A pénzbeli hiány gyakran a pénz nem megfelelő formában történő felhasználását jelenti. Sok helyen tapasztalom, hogy nem arra fordítanak pénzt, amire szükség lenne, vagy ami hasznot jelent, hanem amihez kedvük van. Nagyobb megfontolással kellene kezelni a pénzügyeket…

Kétoldalú vesztesség:

Aki nem tud kapcsolódni hálózathoz, annak társadalmi vesztesége van, hiszen rengeteg információról lemarad. Tulajdonképpen kiszorul a társadalmi életből.  Azonban ez egy kölcsönös viszony, hiszen a társadalom is veszít ezzel. A társadalom is kevesebb lesz a kapcsolódó fél nélkül.

Személyesség:

Az anonimitás csökkenti a kapcsolat lehetséges szorongását, hiszen azáltal, hogy nem vállalom fel magam, sokkal kevesebb felelősségnek vagyok kitéve. Így a hangulat is oldottabbá válhat. Az interakció kontrollálására is megfelelő lehet az anonimitás bevetése. Nem teszem magam utánakereshetővé, tehát egyfajta biztonságot jelent számomra a megjelenés. A kommunikáció időtartamát is tudom szabályozni. Eldönthetem, hogy az életemnek csak bizonyos részeit mutatom meg, tehát egy másfajta közeget ad, viszont nem mondható egyértelműen rossznak.

Függőség:

Függőségről abban az esetben beszélünk, ha valamilyen tevékenység képes a figyelmemet más (alapvető) dolgokról elterelni. A függőség nem arányos a mértékkel, tehát nem húzhatunk időbeli vonalat, hogy mikortól nevezhetünk valakit függőnek. Ez sokkal inkább a tevékenységéből, viselkedéséből vehető észre. Ugyanakkor gyakran értékítélettel kapcsolódik össze a függőség. Azt nem is vesszük figyelembe, hogy megszállottként sokkal profibbak lehetünk bizonyos tevékenységekben, egyből a hátrányokra összpontosít az ember.

Kit is nevezhetünk függőnek?

Az alábbi 8 tényezőből, akire legalább 5 igaz, az függőnek nevezhető.

Ezek a következők:

-        Internettel való intenzív foglalkozás, pl. korábbi online aktivitásra gondolás

-        Ugyanakkora örömhöz megnövekedett idejű online jelenlét

-        Ismételt erőfeszítés az internet-használat csökkentésére

-        idegesség, depresszió, labilitás a használat korlátozásánál

-        előre eltervezettnél hosszabb időtöltés

-        internet-használat miatt munkavégzés vagy kapcsolati károsodás

-        hazudozás másoknak az interneten töltött időről

-        internet-használat hangulatszabályozás céljából

Technológiai kockázatok:

Első olvasatra mindenkiben az áramszolgáltatás kimaradása merül fel technológiai kockázatként.

Ide tartoznak a fizikai veszélyforrások is, a hiba, lopás, a hálózatok sérülékenysége, amikor nincs hálózat, nincs kapcsolat.

Informatikai bűnözés- illetéktelen behatolás, szoftver elleni támadás, programmanipuláció. Adat ellen irányuló támadás: lopás, hamisítás, visszaélés.  

Tehát a technológiai kockázatoknak széles köre ismert.

Biztonsági kockázatok:

A mai világra jellemző probléma(?) az Oversharing, vagyis a túlmegosztás témaköre.  Az emberek szeretnek mindent tudatni magukról, hogy mikor hol vannak, kivel és mit csinálnak. Azt kellene megtanulni, hogy mit szabad és mit nem megosztanom másokkal. Megfontoltan kell adatokat feltölteni.

Én alapvetőnek tartom, hogy nem osztom meg nyilvánosan, hogy mikor indulok hosszabb utazásra, tehát mikor lesz szabad a lakás. Ilyen téren akár egy táblát is kiírhatnék a házra, hogy most nem vagyok itthon…

Oda kell figyelni, hogy milyen bizalmas adatokat teszek közzé, és ez milyen kockázatokkal járhat.

Frappáns megfogalmazás a kukkoló társadalom kifejezés. Ez azt takarja, hogy az adatgyűjtéseknek köszönhetően a keresési szokásaink, feltöltött adataink alapján megnézik, hogy ki milyen témakörben érdekelt, és csak a számára kecsegtető hirdetéseket kapja meg. Tehát figyelemmel követik a tevékenységeinket.

A heti bejegyzéssel a félév első felét magunk mögött tudhatjuk.

Úgy tűnik, mintha csak most kezdtük volna a SL-be való regisztrációt, a facebookon való interakciót. Közben, ha végig nézem a blogbejegyzéseket, el sem hiszem, hogy ennyi bejegyzés született a hetek alatt. Csak úgy repül az itt eltöltött idő...

A héten az oktatási környezet eszközrendszerét és technológiáját boncolgattuk tovább. A korábbi bejegyzésekben feltett kérdésre, miszerint mitől jó egy digitális tolltartó, és egyáltalán mit kell tartalmaznia, az előadáson összegző választ kaphattunk. A kulcsfogalom a produktivitás. A folyamatosan változó eszközök miatt lehetetlen mindent tartalmazó tolltartóval rendelkeznünk, és ez nem is szükséges. Nem a sok alkalmazáson van a hangsúly, hanem a rendszeres használaton. Egyéni tolltartót kell mindenkinek kialakítania. Tudnunk kell azt, hogy mi az, ami számunkra lényeges, és azokat kell szisztematikusan használni. Amit használok, abban legyek jó, azt ismerjem meg minél jobban. És csak annyi eszközzel, alkalmazással bővítsem a tolltartóm tartalmát, amennyit képes vagyok rendszerként, egységesen kezelni. Tehát az előadás korábbi feltételezéseimet, találgatásaimat is megerősítette.     

A hetek során, számomra újként felmerülő oldalak mindig regisztrációra inspirálnak. Kezdetben egyből fel is vettem az alkalmazásaim közé a legtöbb oldalt, de rá kellett jönnöm arra, hogy ezeket képtelen vagyok normális szinten alkalmazni. Azóta tudom azt, hogy bár jól hangzik ez a sok alkalmazás, és igen csábító számomra, mégis először inkább utána olvasok, hogy mire jó, és eldöntöm, hogy szükségem van-e rá. Nem szabad rögtön beleugrani mindenbe. Pedig azt gondoltam, hogy több leszek az oldalakon való regisztrációval, de sajnos megfelelő használat nélkül ez nem valósulhat meg. Azzal nem érek semmit, hogy saját (hiányosan kitöltött) profilt hozok létre, de mellette nincs elég kapacitásom az alkalmazás elsajátítására. Úgyhogy a jövőben elhatároztam, hogy figyelek ezekre.

Szóba került a megosztás témaköre is. A megosztás vajon tanulási műveletnek számít? Erre az előadás során egyértelmű nemleges választ kaptunk, és inkább csupán eszközhasználattal magyaráztuk. Én nem látom ennyivel elintézettnek a dolgot. Felmerült, hogy a tartalommegosztás a tanulás segítését jelenti. Ezzel egyet tudok érteni, hiszen gondoljunk csak az informális tanulás témájára. Ott tulajdonképpen ugyanígy történik a tanulás. Ide tartoznak az IKT-s eszközök segítségével, nem intézményi keretek között elsajátított ismeretek.  Az informális tanulás közé tartoznak azok a mindennapi tevékenységeink, melyek során észrevétlenül jutunk ismeretekhez. Itt nem a tanulás, vagy az önmagunk képzése a cél. Ide sorolható egy új számítógépes program elsajátítása is. Ilyen módon én a tartalommegosztást szívesen besorolnám az informális tanulás témakörébe. Tehát nem adnék egyértelmű nemleges választ az említett kérdésre.

A Twitter használatánál kritikaként merült fel, hogy sok megosztás történik, de az ezzel kapcsolatos diskurzus kevés. Ez valóban így van, de igen nehéz lenne minden témára reflektálni valamit. Nem beszélve arról, hogy számomra kicsit akadály a válaszok rövidsége. Át kell gondolnom, hogy mi a leglényegesebb, amit a témával kapcsolatban reagálni szeretnék, mivel nincs elég hely a teljes vélemény kifejtésére. Emellett tudom azt, hogy ha apró megjegyzéseket tennénk minél több tweet-hez, akkor a diskurzus már kezdene megvalósulni. Kis lépésekkel is lehet előrefele haladni!

Online közösségek:

Nem oktatási környezetként jöttek létre. A tartalommegosztás és a közösség áll a középpontban. Tanulási funkciója is jól alkalmazható (vegyük például a facebook-ot), bár ezt sokan nem használják ki. A facebookhoz egyáltalán nem kell intelligencia? Nem gondolom, hogy nélküle megfelelően lehetne használni. Természetesen megoldható intelligencia nélkül is, hiszen annyi értelmetlen dolog kering az üzenő falon. De alapvetően nem mondanám, hogy nem kell intelligencia a használatához. Ahhoz, hogy megfelelően, okosan tudjam (ki)használni a facebook adta lehetőségeket, rendelkeznem kell bizonyos szintű intelligenciával. A közösségszervezésre épít alapvetően ez az oldal. Ahhoz, hogy ezt tudjam is alkalmazni, tudjak eseményt szervezni szintén rendelkeznem kell intelligenciával. Át kell gondolnom, hogy mit hogyan érdemes csinálni, és mi az, amit szabad közzétennem ország-világ előtt.  

Sajnos nincs szabályozva, hogy kit lehet bejelölni ismerősként. Ezt mindenkinek szíve-joga eldönteni, hogy bejelöljön valakit, vagy elfogadja a bejelölést. Nem tartom jó dolognak, amikor ész nélkül mindenkit bejelöl valaki, csupán azért, mert van közös ismerősük, vagy közös érdeklődési területük. Értem én, hogy nagyszerű ezeken az oldalakon ismeretséget kötni, de maradjunk inkább a tényleges ismeretségek feltűntetésénél. Nem jelölnék be úgy valakit, hogy egyszer láttam az utcán, vagy egy ismerősöm sokat beszélt róla. Ez viccesnek hangzik, de gyakran találkozni lehet vele.

A két külön profil létrehozásával kapcsolatban bennem is kettősség merült fel. Jó elkülöníteni a magánéletet és a munkát, mint ahogy az a valós életben is ajánlott. De számomra kicsit körülményesebb, és bonyolultabbnak tűnik mind a két helyen maximálisan jelen lenni. Könnyen összemosódhatnak az információk, és mi magunk is nehezebben emlékszünk, hogy mit hova tettünk ki. Milyen információt hol szabad megosztanunk. Egyben kicsit titkolózósnak tűnik, hiszen ezzel a magánéletünket nem szívesen vállaljuk fel a munkahelyi profilunkban. Számomra a kettő együtt alkot teljes képet. Akkor lehet valakit igazán megismerni, ha ismerem mindkét oldalát.

Viszont, amennyiben olyan munkát végzek, ahol jobb nem felfedni a magánélet titkait, ebben az esetben jónak tartom a külön profilok létrehozását. Ezzel egyébként az állásinterjúztató cég munkáját is meg lehet nehezíteni, hiszen nem kap teljes (és valós?) képet a meginterjúvolt félről. Kissé elferdített valóságnak, vagy fél-valóságnak tűnhet a külön profil alkalmazása.   

Online tanulóközösségek:

Ebben a részben 2 új alkalmazást ismertetek röviden, amelyek az online tanulóközösségekre épülnek. Ezeknek a közösségekhez való csatlakozásoknak a lényegét a tanulás iránti szenvedélyben látom.

Khanacademy- http://www.khanacademy.org/

Ezen az oldalon online közösségeket lehet létrehozni tanulás céljából. Ingyenes online kurzusokat indítanak, ahol a munkában tutorok, segítők is részt vesznek, ami nagy előnyt jelent. Közösségszervezésre is lehetőség van, természetesen tanulás céljára létrehozott közösségekről beszélhetünk. A portál több mint 2400 rövid oktatóvideót tartalmaz. A Khan Academy nemcsak tananyagokkal van tele, gyakorlófeladatok is járnak minden videóhoz.

P2PU- http://p2pu.org/en/

Az oldal egymás közötti megosztást jelent. Nem központilag meghirdetett tanulóközösség.  Keretrendszer, mely nyílt tanulócsoportokat támogat. Rájöttek arra, hogy egymástól is tudnak tanulni, ezért ez az alkalmazás elsősorban erre épít.  

Virtuális oktatási környezet:

A virtuális oktatás esetén felfokozott interakció valósul meg. A személyesség megjelenése szokatlan, hiszen amellett hogy kevésbé személyes a dolog, mégis tud reális lenni. Ahogy mi is képesek vagyunk saját magunkat lemodellezni a virtuális életben, persze csak ha akarjuk. Nincs rejtőzködés, de bármikor képesek vagyunk az adott szituációból kilépni, elmenekülni. A virtuális élet nagyon szépen képes lemásolni a valós környezetet. A szabadság nagy mértéke a jellemző, és tele van lehetőségekkel. Itt szinte minden megtörténhet, szabadon formálhatjuk a világunkat. 

A korlátozott gesztusok jellemzőek, hiszen ha valaki szomorú, boldog, fáradt, vagy rosszul van (stb) azt nem lehet észrevenni. A hangunk azért sok mindent elárul, de képesek vagyunk érzéseinket teljes mértékben elrejteni. Számomra nagy hátrányt jelent a valós életben, hogy minden az arcomra van írva. Bármit gondolok, vagy érzek, azt nem tudom titkolni. Ez azonban nagyszerűen megy a virtuális életben. Itt senki nem fogja megkérdezni, hogy min gondolkozunk, hiszen nem lehet tudni, hogy miért van csendben a másik. Tényleg gondolkodik valamin, vagy csak máshol böngészget? Ez itt lényegtelen. A rejtőzködés hiánya mellett ilyen módon mégis képesek vagyunk saját magunkat (és gondolatainkat) elrejteni a többiek elől.

Nincsenek előírások, hogy ki milyen formában vegyen részt a virtuális térben. Nincs megszabva, hogy hasonlítson önmagunkra vagy sem. Mégis szinte egyértelmű fölényben a többség saját magához hasonlító, vagy legalábbis emberi alkatot választott magának.

Hát én itt egy picikét kilógok a sorból, hiszen egy kis zöld sárkánnyal vetem bele magam minden hétfőn este a virtuális oktatásba. Hogy miért jött ez az ötlet? Nem volt tudatos választás a részemről. De az tény, hogy eszembe se jutott emberi alakot választani. Szerettem volna, kicsit más lenni, mint a valós életben. És ez valljuk be, jól sikerült! Semmiben nem hasonlít rám a kis avatarom. (Leszögezem, hogy nincs problémám a külsőmmel, illetve saját magammal :D ) De a virtuális élet számomra idegen volt, így egy tőlem idegen figura remekül boldogul abban a világban. Így én képes vagyok a valós életben, míg a sárkányom a virtuális világban tevékenykedni! Megmaradtam abban a tudatban, hogy elegendő nekem csak az egyik világban helyt állni…

Az előadás során felvetődött az online és offline élet összevetése, amiben nem tanácsos elmélyülni. Csak az elhangzottakra szeretnék röviden reagálni, miszerint az élmények sokkal fontosabbak, mint a fényképek, mivel az utóbbiak nem tükrözik a valóságot. Erre szeretnék pár mondatban reflektálni, mivel nem látom teljes egészében valósnak ezt a kijelentést.

Én azt gondolom, hogy annyiban egyet lehet érteni ezzel a közfelfogással, hogy valóban az élmények a legfontosabbak. Tapasztalatokat kell gyűjteni, és a fényképek nem tükrözik mindig a teljes valóságot. A Photoshop-ról, és egyéb elferdített valóság-ábrázolásokról nem is beszélve… DE! Saját magamból kiindulva tudom azt, hogy fényképek nélkül az élmények is könnyen elszállnak, könnyen elfelejtődnek. Szerencsés vagyok, hiszen már több országban is lehetőségem nyílt élményeket gyűjteni, melyekre ma nem emlékeznék olyan jól, ha fényképekkel, videó felvételekkel nem tudnám visszanézni a történt eseményeket Számomra sokkal könnyebb felidézni egy-egy tájat, nyaralást, érzést, ha képeken, felvételeken ismét a szemem elé kerül. Tehát abszolút jónak tartom az online eszközök használatát, persze szükséges összekapcsolni a valós élettel is.

 Elgondolkodtam azon is, hogy mi lenne, ha nem állnának rendelkezésünkre fényképek, videók egy nyaralás megtervezése előtt. Nem gondolom, hogy kitűzött nyaralási célokat fogalmaznánk meg anélkül, hogy a tájról készült képeket, élménybeszámolókat ne ismernénk. Utazási irodákba való ellátogatás során is elengedhetetlen az adott városról, szállodáról, tengerpartról készült képek tanulmányozása.

Mindenkinek vannak dédelgetett álmai, hogy hova szeretne eljutni a világban. Kinek több, kinek kevesebb. De abban biztos vagyok, hogy álmodozás szintjén mindenkiben él egy kép (a látott fénykép alapján), ahová el szeretne jutni.

Mi lenne velünk, ha nem lennének fényképek a világ minden területéről? Nem is ismernénk, idegen lenne számunkra. Hiszen így sokkal könnyebb elképzelni, hogy milyen lehet másik országban, kontinensen élni. Arról nem is beszélve, hogy a fényképek nézése után, amikor az ember tényleg eljut a látott helyre, szinte már az az érzése, hogy jól ismeri ezt a helyet, már járt itt…. Na de ennyit az elkalandozásról!       

Szóba került a digitális tolltartó helyett a szerszámosláda hasonlat is. Részemről nincs nagy különbség ezekben a kifejezésekben, hiszen a lányok inkább a tolltartóhoz kötik a rendszerezést, a kreatív eszközöket, míg a fiúk számára egy szerszámosláda jelenti mindezt. Nem gondolom, hogy különbséget kellene tenni ezek között a kifejezések között, hiszen a lényeg egy és ugyanaz: valami új, kreatív dolog létrehozását segítő eszközök összefoglalása. Én legalábbis ezt látom benne. Nagyon sok eszközt, alkalmazást említettünk az első bejegyzésekben. Ezeknek az alkalmazásával hozhatunk létre új dolgokat amellett, hogy mi magunk is megújulunk általa. Sok vita ment arról, hogy mindegyik eszközt tartalmaznia kell-e ennek a bizonyos tolltartónak, vagy ládának ahhoz, hogy digitális állampolgárokká váljunk. Erre egyértelmű választ nem kaptunk, és nem is lehet egyértelmű következtetést levonni. De az biztos (és ezzel a saját korábbi bejegyzésben feltett kérdésemet válaszolom meg), hogy olyan ember nincs, aki az összes eszköznek a birtokában van, és ismeri őket. Ahogy az életben sincs olyan ember, aki mindenhez ért, így azt gondolom, hogy itt sem lehet mindennek maximálisan megfelelni. Ha sok eszközben vagyok jártas, az már nagy siker. De a mennyiség mehet a minőség rovására, így ajánlottabb, ha kevesebbet tudok tökéletesen alkalmazni. Tehát nem fontos, hogy minden oldalon fel legyek regisztrálva, de egy jó megoldásnak tartom azt, ha sok oldalt ismerek, tudom hogy mire alkalmas, és amennyiben szükségem lesz rá, tudni fogom, hogy hol kell keresnem. A tolltartó fontosságát ebben látom. A jelenben elsajátítom az alkalmazás lényegét, de jobban majd akkor fogom megismerni, ha szükségem lesz rá.

Tolltartó, hiszen tartogatom benne az alkalmazásokat, eszközöket, hogy majd egy adott szituációban elő is vehessem, tudjam használni.

Ilyen téren én jónak tartom azt, hogy megismerkedünk ezzel a sok alkalmazással, tudjuk azt, hogy hol keressük, hiszen konkrét címek állnak rendelkezésünkre. Tudjuk azt, hogy mi mire jó, hiszen ezt összefoglaltuk mi is a blogokban, tehát utána is néztünk. Így a jövőben, szükség esetén tudni fogjuk alkalmazni őket.

Azt gondolom, hogy a digitális tolltartónk folyamatosan bővül a kurzusnak köszönhetően, ezáltal pedig a digitális állampolgár eléréséhez is jó úton haladunk.     

Sokat foglalkoztunk a hozzászólásokban azzal a témával, hogy milyen egy jó előadó/előadás. Igazából már ott is kifejtettem a véleményemet, így nem akarom magamat állandóan ismételni, de azért említés szintjén bemutatnám a számomra kiemelkedő előadót.

Hogy ne menjek olyan messzire, a mai napomból fogok példát hozni. Volt szerencsém a cégnél részt venni egy munkahelyi elsősegélynyújtó tanfolyamon, amit egy nagy tapasztalattal rendelkező mentőtiszt tartott. Már a mentőtiszt személye is roppant szimpatikus, általában véve nagy hatással van az emberekre. De attól, hogy valaki szimpatikus, jó kisugárzású, még nem lehet feltétlenül jó előadó is. Hogy ne legyek részrehajló, mindenképpen meg kell említenem, hogy eddig minden tanfolyami hallgató pozitívan nyilatkozott az óráról. Márpedig egy óra lehet attól jó, hogy nem a megfelelő oktató tartja? Aligha!

A prezentáció fontossága is szóba került a héten többeknél. Természetesen én is jó dolognak tartom az alkalmazását, de nem feltétlenül szükségesnek… Az oktató tudását, tapasztalatát, előadói stílusát semmilyen ötletesen megszerkesztett prezentáció kivetítése nem tudja pótolni. Lehet érdekes diákat, humoros képeket felvillantani, az oktatóról alkotott véleményemen nem tud javítani. Ha a semmiről beszél (amit elég gyakran tapasztalok), azt nem tudja pótolni egyetlen értékes dia sem.

Ez a mai tanfolyam ékes példája volt annak, hogy mennyire nincs szükség prezentációkra a hallgatóság figyelmének fenntartásához. A mentőtiszt egymaga állt ki elénk, és közvetlen, humoros stílusban volt képes 8 órát leoktatni nekünk. Ez alatt az idő alatt olyan hasznos információkat tudtunk meg, és annyi ismerettel, átélt történettel gazdagodtunk, hogy azt elmondani lehetetlen. Sosem voltam az a beszédes típus, így számomra képtelennek tűnik ennyi időt úgy eltölteni, hogy közben csak rám figyel mindenki. Mert itt nem volt ásítgatás, füzetbe rajzolgatás, unatkozás, és ami a legmeglepőbb, hogy nem éreztem azt, hogy leszívták az agyam. A legtöbb esetben kimerülve, agyilag lefáradva megyek haza az ilyen hosszú oktatások után. De ez esetben valami csoda történt, hiszen nemhogy nem vagyok fáradt, de még hazaérkezéskor egyből leültem, hogy írhassam a heti záró blogomat. Ez nem csoda, ez a jó előadó ismérve!

Összegezve nekem az az igazi előadó, aki egymaga (minden segédeszköz nélkül) képes olyan színvonalas előadást tartani, ahol a figyelem órák hossza alatt lankadatlan marad. Ehhez természetesen szükség van hatalmas tudásra (ebben az esetben 37 éves tapasztalatról beszélhetünk). Ezt rengeteg idő elsajátítani, de számomra ez egy olyan cél, amiért megéri tevékenykedni. Amikor mások szemében látjuk, hogy valami olyan dolgot képviselünk, ami tisztelendő, ha látjuk az érdeklődve csillogó tekinteteket, akkor már megfelelő úton vagyunk ahhoz, hogy jó előadókká váljunk. Ez az igazi siker!         

…avagy az információs társadalom technológiai környezete, eszközrendszerek és alkalmazások témát illető bejegyzésem.

Kisiskolásként mindig hatalmas figyelmet fordítottam a tolltartóm kiválasztására. Igyekeztem mindig a divatnak megfelelő tolltartót megvásároltatni a szüleimmel, amely azért tükrözi az ízlésemet is. Emellett fontos volt, hogy ne foglaljon nagy helyet a táskámban, ugyanakkor a megfelelő tollak, eszközök is elférjenek benne. Igyekeztem mindig rendet tartani benne, a ceruzákat kifaragott állapotban tárolni, de egy-egy személyes üzenetet tartalmazó cetli is gyakran helyet foglalt benne. „Egymás tolltartójában nem nyúlkálunk!”- ez egy íratlan szabály. Sosem szerettem, ha valaki elkérte és „kielemezte” a benne lévő tartalmakat. Jól nevelt gyerekként ritkán mondtam nemet valakinek, de mindig bántott a helyzet. A személyes kis teremnek számított. Én rendeztem be, én választottam ki, és én döntöttem el, hogy mit tartalmazzon. Ez volt az a dolog, amibe senki sem szólhatott bele. Egyedül dönthettem ez ügyben. Akkoriban ez ritkaságnak számított, hiszen gyerekként dönteni helyzetekben nem számított mindennapi dolognak. Abban a könnyű helyzetben vagyunk olyankor, hogy mindig van valaki (többnyire szülők), akik döntéseket hoznak helyettünk. De a tolltartó esetében ez másképp volt! 

Ennyi kis visszatekintő után következhet a fő téma, hogy mi is az a digitális tolltartó?

A digitális tolltartó esetén a különböző digitális eszközök, alkalmazások és kommunikációs csatornák alkotják a tolltartó tartalmát. Tehát ezeknek az eszközöknek, alkalmazásoknak a rendszerezését, felhasználását tekinthetjük a digitális tolltartónak. Enélkül manapság az emberek olyan elveszettek lennének, mint az iskolások tolltartó nélkül. Tolltartó híján sokkal nehezebben találjuk meg az alkalmazni kívánt íróeszközt, amit a digitális életben felfoghatunk úgy is, hogy nehezebben igazodunk ki a digitális eszközök, alkalmazások világában. Lassabban és nehezebben találjuk meg az éppen használni szükséges eszközt. Egy a digitális tolltartó alkalmazása megkönnyítheti az életünket, rendszerezni tudjuk általa a regisztrált alkalmazásokat. 

Ezekkel az eszközökkel, alkalmazásokkal a digitális kultúra épülését segíthetjük a mai, gyors világunkban. Az összetartó erőt én az internetben látom, hiszen ez a közös pont az alkalmazások között.

A következőkben felsorolom a főbb alkotóelemeket, ahhoz, hogy lehessen látni, mennyi mindent tartalmazhat egy személyes digitális tolltartó. És az is egyértelművé válik, hogy mennyire szegényes tolltartót birtokolunk, mi mindennel lehetne még feltölteni!

Az első főbb egység a közösségek csoportja. Ide olyan alkalmazások sorolhatók, mint a facebook felülete, amely magyarázatra nem szorul, hiszen gyakorlott alkalmazói vagyunk mi is, nap mint nap tevékenykedünk az oldalon. Bár akadnak alkalmazások, amit még én sem próbáltam, de nagyrészt bátran használom ezt a közösségi oldalt. Hasznosnak tartom az oldalon való jelenlétet (bár kezdetben nem sok értelmét láttam, és nem is akartam regisztrálni). Rájöttem, hogy sok hasznos információt is szerezhetek az oldalon, amennyiben jól használom azt, és olyan csoportokhoz csatlakozok, amik az érdeklődésemnek megfelelnek. Nem szabad leragadni a szabadidő eltöltésére való alkalmazásánál. 

A google plus felület is ebbe a kategóriába tartozik. Ez az alkalmazás hasonló a facebook-hoz, követhetjük általa a kedvenc témáinkat, kulcsszavak megadásával friss híreket és bejegyzéseket olvashatunk. 

A linkedin.com közösségi felület is elhagyhatatlan alkalmazás manapság. „Szakmai facebook”-nak is szokták nevezni. Tulajdonképpen szakmai közösségek találhatók itt, amelyek valamilyen témában, vagy tudományterületen szerveződnek. Én nem tartozok abba a 30-40%-ba, aki jól használja ezt az alkalmazást, hiszen bár regisztráltam az oldalon, még nem aktivizáltam magam. Egyébként hasznosnak tartom ezt az oldalt is, ezért a jövőben azon leszek, hogy megpróbáljam kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. 

TeT háló közösség: http://tet-halo.ning.com/ Zárt közösségek, a belépés valamilyen feltételhez kötött. Közösségek menedzselésére alkalmazható felület, ahol videókat, hozzászólásokat lehet megosztani.

A Moly.hu jó példa arra, amikor online közösség offline tevékenységgé szerveződik. Offline tevékenységek menedzselésére jött létre. Itt lehet jelezni, hogy mit olvasunk, mikor kezdjük, mikor fejezzük be. Közösséget lehet felépíteni egy konkrét téma köré. 

A http://www.meetup.com/ is közösségek szervezésére jött létre. A megadott érdeklődési körben megvalósuló szerveződésről, eseményről történő értesítések küldésére alkalmas. Saját közösségek eseményeinek megszervezésére is használható. Jelzi, hogy ki jön, ki nem jön, Közösségépítéshez kihagyhatatlan.

A második nagyobb egység a keretrendszerek csoportja.

Moodle.org: zárt keretrendszer, amely szabályozza az oktatást. Lépésről lépésre való oktatási folyamat. „A Moodle egy kurzuskezelő rendszer (CMS), más néven oktatáskezelő rendszer (LMS) vagy virtuális oktatási környezet (VLE). Olyan ingyenes internetes alkalmazás, amellyel az oktatók hatékony online tanulási környezeteket hozhatnak létre.”

Ilyen keretrendszer az elearning.elte.hu is. Ez is egy tanulási környezetként fogható fel, ahol elsősorban tananyagok megosztása, információk cseréje folyik.

A mahara.org egy portfolió rendszer, amely saját dokumentumok portfolió formájában történő megszerkesztését teszi lehetővé. Az elearninges felületről is eljuthatunk erre az oldalra, amit állásinterjúk során is érdemes lehet használni. Itt a dolgozatok oktatói értékelésekkel együtt jól mutatják az egyén valós teljesítményét.   

A blog, mikroblog szolgáltatások. A twitter is ide tartozik. Ezek aszimmetrikus rendszerek, hiszen a követők és azok, akiket én követek nincsenek egyenlő arányban jelen. A madárcsicsergésre vonatkozó hasonlatot jogosnak tartom, miszerint a sok madárcsicsergés közül eldöntöm azt, hogy melyiket fogom meghallgatni, és a jövőben nyomon követni. Milyen a jó tweet? Nehéz lenne megmondani. Mindenesetre fontosnak tartom, hogy a szakmai megosztások mellett részben személyes üzeneteket is tartalmazzanak. Néha egy kis kikapcsolódó üzenet sem árt. De a legfontosabb, hogy mindig a saját magunkra jellemző stílusú kiírásokat jelentessünk meg, és a hozzánk közel álló témákat küldjük el.   

A blogbejegyzések is lehetnek személyesek, vagy kevésbé személyesek. Én fontosnak tartom, hogy személyes hangvételű legyen a megjelent írás, hiszen saját blogként a hozzánk közel álló témákat boncolgatjuk. Valamint én nem a tudományos írásokat részesíteném előnyben a blogok olvasásakor. Arra megvannak a megfelelő helyek, könyvek, lapok, tudományos folyóiratok… A blogoknál mindig a személyes ember véleménye a döntő számomra. Ilyenkor arra vagyok kíváncsi, hogy az adott személy hogyan látja a világot, hogyan vélekedik a dolgokról. A blog mintája, kreativitása nem elsődleges számomra. Egy egyszerűbb blog is tartalmazhat értékes gondolatokat. Remélem, hogy az enyémben is ez jelenik meg…

Geolokáció és szolgáltatások: 

-        https://foursquare.com oldalra közös faliújságként tekinthetünk. Az adott helyhez fényképeket, kommenteket, tweeteket lehet feltölteni. Lényege, hogy tudatjuk másokkal a hollétünket. Egyben egy jó hirdetés is, hiszen az által, hogy bejelentkezek valamilyen helyről, a voksomat is leteszem mellette, legalábbis nem véletlenül tudatom, hogy ott vagyok. Személyes választást tükröz. Tipikus helyeknek az oktatási intézmények, buszmegállók, utcák, bevásárló központok bizonyulnak. Közösségi játéknak, versenynek is felfogható, de a saját szolgáltatásunkat is könnyen híresztelhetjük alkalmazásával.  

-        https://google.com/latitude oldal segít megkeresni, hogy hol van forgalmi fennakadás (dugó) a városban. Bejelöli, hogy hol lehet megfelelően haladni.

-        http://panoramio.com: Fényképek megosztása helyhez kötötten. Koordináták szerint lehet képeket feltölteni, amelyek útirányt mutatnak. Minimális tartalomszűrésen, ellenőrzésen megy keresztül. Idegenforgalmi látványosságokban is segít.

-        http://geocaching.hu/ közösséget fejleszt, modern technikát használ, offline tevékenység. Szabadidős tevékenység, természetbarát hobbi, játék, mely a kincskeresés ősi szenvedélyére alapozva egyesíti a modern technikát (GPS, Internet) a természetjárással, a turizmussal és az ismeretterjesztéssel.

Közösségi tartalom és közösségi címke:

Ide tartozik a Wikipédia, amely a digitális tolltartó része.

A Delicious szolgáltatás értékelő tartalomszűrést jelent, ahol a hasznos oldalakhoz lehet címkéket illeszteni, megosztani.

Prezentáció megosztás folyamatában három fontos címet említettünk meg, ezek a következők:

-        http://slideshare.net

-        http://prezi.com magyar fejlesztés, magyar találmány

-        https://docs.google.com/presentation

Közösségi dokumentumok:

Ide tartozik a google docs szövegszerkesztő. Ezek az anyagok fejleszthetők mások által is. Átküldjük/megosztjuk és utána mindenki írhat bele, fejlesztheti.  

A Scribd a legismertebb online dokumentummegosztó szolgáltatás, ahol több mint 5 millió e-könyv, dolgozat, prezentáció, esszé, fotóalbum és kotta érhető el. Bármilyen dokumentum megtalálható, melyek nem sértenek szerzői és más jogokat. A dokumentumok védhetőek másolás, nyomtatás, mentés ellen, viszont bárki megoszthatja őket.

Az Issuu is a digitális tolltartó kötelező része. Általa szövegeket, dokumentumokat lehet megosztani. Biztosítani kell a letölthető formátumot.

Az általunk is regisztrált Mindmeister fogalomtérkép létrehozására szolgál. Ötletrohamra kiválóan alkalmas. Könnyen rendszerezhetővé teszi a használt fogalmakat.

Fénykép, állókép, közösségi kép megosztására a következő oldalak terjedtek el:

-         http://www.flickr.com

-         https://picasaweb.google.com

-         http://photosynth.net/

-         http://360cities.net/

Élőhang és élő videó megosztására a Skype és a Facebook videóhívása jól alkalmazható. A google pluson keresztüli közösségi chat is ide sorolható.

Videó és podcast alkalmazására a következő hasznos oldalak adottak:

-        http://itunes.apple.com oldalon előre elkészített felvételek, élő felvételek találhatóak.

-        A Google videókereső szolgáltatása: http://www.google.com/videohp

-        Youtube.com oldal is ide sorolható, ahol a videók nézegetése mellett feltölteni is lehet. A digitális kultúra legnagyobb beszállítójaként tekinthetünk erre az oldalra. Fontos, hogy ne csak a szöveg alapú kommunikációt fejlesszük.

-        A Ustream videó megosztó szolgáltatás is ide sorolható.  

Utolsó nagyobb kategóriaként a virtuális környezeteket említettük meg az előadás során. Ide pedig az általunk használt http://secondlife.com alkalmazás tartozik, ahol az avatarjaink minden hétfőn este találkoznak egy-egy tanulási téma feldolgozása céljából.

A http://opensimulator.org oldal is a vizuális környezetek közé sorolható, amit hasonlóan kell elképzelni, mint a SL-t. A visuland.com az első magyar virtuális világ, amely egy valós hangalapú, felhasználók által szerkeszthető terekkel és minijátékokkal teli 3D-s virtuális valóság megteremtését hivatott létrehozni.

Összegezve:

Az említett alkalmazások sokaságából látszik, hogy milyen nagy digitális tolltartóra van szükségünk a digitális állampolgárság elnyeréséhez.

Ezeknek az eszközöknek, alkalmazásoknak a segítségével épül folyamatosan a digitális kultúra, amelynek fejlesztésében mi is igyekszünk részt venni.

Úgy érzem, még sok mindennel lehetne bővíteni a tolltartó tartalmát.

Saját részemről azt látom a leírtakból, hogy még félig sincs az a bizonyos tolltartó, úgyhogy van még mit tenni érte… És itt sajnos a kisiskolás hozzáállás, miszerint majd megkérem a szülőket, hogy vegyenek bele eszközöket, az nem elegendő. Folyamatosan tenni, és tanulni kell a rengeteg alkalmazás, eszköz elsajátításához szükséges ismeretek megszerzéséhez…

Az az érzésem, hogy a tolltartóm (és másoké?) sosem lesz igazán teljes. Mindig lesz 1-2 „ceruzányi” kihagyott hely… 

Akkor ennek tudatában felmerül a kérdés, vajon létezik a tökéletes és teljes digitális tolltartó?