Miként lehetne definiálni a kompetenciát? Vajon elképzelhető, hogy digitális kompetenciával születünk? Milyen kompetenciával kell rendelkezni a digitális állampolgárság eléréséhez? A pedagógus mindenek felett? Tényleg ennyire rosszak az élményeink? Ezekre a kérdésekre próbálok választ találni a heti blogbejegyzésemben…
Legelőször fontosnak tartom tisztázni az előadás során is definiált kompetencia fogalmát. Képességek, készségek, ismeretek, jártasságok, tapasztalatok, attitűdök összességét nevezhetjük kompetenciának. Az Idegen szavak gyűjteményében az alábbi magyarázatot találhatjuk: hatáskör, illetékesség, hozzáértés, alkalmasság, képesség.
A tanult és velünk született képességek, ismeretanyagok, tapasztalatok, viselkedésminták, a szellemi beállítottságunk, a dolgokhoz való hozzáállásunk mind ide tartozik. Tehát igen széleskörű definíció. A „digitális” szót leggyakrabban a számítástechnika, informatika területén alkalmazzuk. Tulajdonképpen a modern információs és kommunikációs eszközöket (mint a mobiltelefon, számítógép, internet…) takarja általánosságban. Tehát ezek alapján elmondható, hogy digitális kompetencia az IKT-s eszközökhöz való értést, ezeknek az alkalmazásában való jártasságot feltételezi. Mivel a kompetencia nagyobb része rajtunk múlik, belső tulajdonságunk, így elfogadhatatlannak tartom, hogy mindig a technikában keressük a bajt. Mindent meg lehet tanulni, erre legjobb bizonyítékom egy jobb agyféltekés rajztanfolyamon való részvételem. Hihetetlen dolgokra képes az ember, ha akar, és tesz is érte! De most nem akarok a részletekben elmerülni. Mindenesetre azt fontos leszögezni, hogy a digitális kompetenciákkal senki sem születik, megszerzése erőfeszítésbe kerül, hiszen tanulási folyamat eredménye.
Nézzük, hogy milyen digitális kompetenciákkal kell rendelkeznie egy tanulónak!
Fontos a sokat vitatott kreativitás és innováció. A kreatív gondolkodás kiemelkedő helyet tölt be a tanulás esetén. Tudást kell előállítania a tanulónak. Fontos, hogy a tanuló rendelkezzen kollaboratív és kommunikációs képességgel. Tudnia kell együttműködni másokkal, véleményét, gondolatait megfelelő módon „tálalni” a közösség számára egyaránt. Ez nehéz feladat, hiszen az egyetemen nap, mint nap megtapasztaljuk, hogy mennyivel nehezebb csoportokban dolgozni, mint egyedül. Ilyenkor időt kell egyeztetni a többiekkel, fel kell osztani a feladatokat, és előkerülnek a nézeteltérések, értelmezési különbségek. Egyénileg munkálkodva kizárólag saját gondolatainkkal kell megbirkóznunk, csak önmagunkkal kell zöld ága vergődni, ami valljuk be, kissé egyszerűbb. Kiemelkedő kompetenciának tartom az információmenedzsment témakörét, miszerint az egyén legyen képes a beérkező információk sokaságából megfelelően szelektálni. A kritikai gondolkodás, problémamegoldás, döntéshozatal úgy gondolom, mindenki életében elengedhetetlennek számító kompetencia. Ezek nélkül elveszettek lennénk a világban. A digitális állampolgárság a tanuló esetében az emberi folyamatok követését, a kultúraváltozások elfogadását, az online környezetben való etikus magatartást jelenti. Figyelem! Az általános illemszabályok az e-világban is ugyanúgy érvényesek!
A tanuló hatodik kompetenciája a technológiai műveltség, melynek értelmében tudnom kell, hogy milyen hibája lehet a gépnek, és egy egyszerű bajt tudjak megoldani. Nem kell egyből informatikushoz rohanni, hogy javítsa meg a gépet. Mondom ezt én, aki azon kívül, hogy egy-egy jó szóval, simogatással próbálom orvosolni a helyzetet, legszívesebben egyből az informatikus „dokihoz” vinném javításra. Bár az őszintét megvallva, volt már, hogy segített a babusgatás… Még a végén kiderül, hogy érző lelke van neki is.
A tanári kompetenciáknál kiemelendő, hogy támogatnia kell a tanulását, kreativitását a tanulónak. Folytonos lelkesítő, segítő magatartást kell tanúsítania. A tanulók tanulási tapasztalatának tervezését, fejlesztését, értékelését végzik. Be kell mutatnia a digitális korszak munka és tanulási folyamatait, hiszen fontos, hogy a tanuló lássa, hogy amit meg kell tanulnia, az nem lehetetlen. Amikor a tanár kér diáktól segítséget informatikai kérdésben (én már tapasztaltam ilyet), az roppantul kellemetlen tud lenni. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy a diák van itt, hogy tanuljon, vagy a tanár? A digitális állampolgárság és felelősség támogatása, modellezése a tanárnál is hangsúlyos kompetenciának számít. Nemcsak digitális állampolgárnak kell lennie a tanárnak, hanem a tanulókat is erre kell ösztönöznie, segíteni kell nekik. Tehát a digitális állampolgárság itt már egy összetettebb fogalomként jelenik meg.
Az adminisztrátor, oktatási asszisztens kompetenciái:
Mielőtt a kompetenciákra térnék, fontosnak tartom tisztázni a pedagógiai asszisztens feladatkörét. Részt vesz az általános jellegű közvetlen pedagógiai munkában, illetve az előkészítésben. Intézményi szintű tevékenységet lát el, emellett kíséri az egyes tanulókat, vagy csoportokat. A felügyelet biztosítása mellett gondozási feladatokat végez, valamint baleset esetén elsősegélyt nyújt. Munkája közé tartozik a szabadidős tevékenység végzése, továbbá a távollévő tanár helyettesítése az óráján.
Ez szemlélteti, hogy az elsőre egyszerűnek látszó asszisztensi munkakör milyen széleskörű feladatok ellátását várja el a szakmában dolgozó egyéntől. Ezek már tartalmazzák részben a kompetenciákat, de emellett szükség van az informatikai eszközök használatának segítésére, tanulási kultúra kialakítására. Az adminisztrátornak kell gyakran a pedagógust is megtanítani az IKT eszközök megfelelő szintű alkalmazására, így elengedhetetlen, hogy kifogástalan tudással rendelkezzen e területen. Támogatnia kell a fejlesztési folyamatokat, esettanulmányokat kell megosztania. A digitális állampolgárság kompetenciája nála jelenti a kialakuló digitális kultúra jogi, etikai, társadalmi kérdéseinek megértését, modellezését és facilitálását. Tehát, ha a három elemzett feladatkörökben elvárt digitális állampolgárság felépítését nézem, számomra úgy tűnik, hogy az oktatási asszisztensnek van szüksége a legbonyolultabb digitális kompetenciákra. Úgy tűnik, mintha a legtöbb tudásra neki lenne szüksége, hiszen a tanár problémáit, hiányosságait is neki kell kompenzálni. Ez a hierarchiai felépítés miatt is érdekes számomra, hiszen a pedagógus az asszisztense felett áll, vagy a kompetenciákat illetően mégsem? Hogy is van ez?...
Az asszisztensi feladatokhoz kapcsolódva lényegesnek tartom kiemelni, hogy a Köznevelési törvény (2011. évi CXC törvény) előírja három óvodai csoportonként vagy 100 tanulónként egy fő PEDAGÓGIAI ASSZISZTENS kötelező foglalkoztatását a közoktatási intézmények számára. Az előírásnak 2013. szeptember 1-től kell megvalósulnia. Talán pont az említett kompetenciáknak köszönhetően van erre a szabályozásra szükség, de mindenesetre a tanulókra való nagyobb odafigyelés miatt lényeges lépésnek tartom a törvény változását.
A digitális írástudás tömören a számítógépes ismereteket, lehetőségeket, az internet használatának képességét jelenti.
2010 januárjában a Felnőttképzési törvény módosításával született egy számomra támogatható megmozdulás, miszerint minden 240 órát meghaladó felnőttképzési kurzus résztvevőjének, függetlenül a képzés típusától kötelező a digitális írástudás elsajátítása. Ezt abszolút fontos, pozitív intézkedésnek tartom, hiszen a digitális írástudás elsajátítása nélkül ma már lehetetlen információhoz jutni. A munkakereséshez is nagy segítség az online jártasság elsajátítása. Sajnos ezt a kötelezést egy évvel később eltörölték a törvényből… Az okát nem tudni…Mindenesetre hasznosnak tartanám a visszavezetését.
Fontos, hogy online is jelen legyünk sok helyen. Legyünk fenn közösségi oldalakon, hiszen ez által is közösségi életet élhetünk, információkban részesülhetünk. A digitális írástudáshoz tartozik, hogy képes vagyok magamat minden formában kifejezni, tartalmat írni. Nagyon érdekes, hogy mekkora fejlődést mutat a blogbejegyzés írása is. Az előadás során említettük, és ez valóban így van, hogy mennyire kezdetlegesnek tűnnek az első bejegyzések. Én magam még nem mertem visszaolvasni az első bejegyzésemet, de el tudom képzelni, hogy mire számíthatok. Többször jártam már úgy, hogy fogalmazásokat, esszéket olvastam vissza évek múlva. Az akkor remeknek gondolt, jól utánanézett fogalmazás évek múlva már nem állja meg a helyét.
A digitális írástudásnál is elengedhetetlen az információmenedzsment, egyéni és közösségi szinten. Ahogy azt már többször említettük, sokkal több információ áramlik felénk, mint amit képesek lennénk befogadni. Így tudnunk kell szelektálni, lemondani bizonyos információkról.
A digitális írástudáshoz elengedhetetlen az online és web 2.0 eszközök produktív használata. Tudnom kell tartalmakat megosztani, interaktívan használni ezeket az eszközöket. Szükség van az etikai és jogi irányelvek szerinti online és virtuális jelenlétre. Itt megint csak az e-etikett fontosságát kell kiemelni. „Nem csak azért vagy felelős, amit magadról írsz, hanem azért is, amit másokról megtudsz.”
Oktatási, tanulási tapasztalattal mindenki rendelkezik, ki jobbakkal, ki rosszabbakkal. Ezeknek a tapasztalatoknak jelentős részük van a felnőttképzés tekintetében, hiszen ennek köszönhetően lesznek felnőttek, akik szívesen képzik tovább magukat, és lesznek olyanok is, akik egy életre elzárkóznak a tanulás lehetőségétől. Én ebben hatalmas gondot látok. Ha belegondolok, hogy milyen tanárokkal hozott össze a sors, akkor néha elgondolkodok, hogy mi késztet még további tanulásra. Rengeteg elrettentő példát tudnék felhozni, nagyon sokféle tanár oktatott, ki-ki kevesebb sikerrel. Igazából (és ezt tartom hatalmas hátránynak az oktatás terén) ezek a tanárok nem is akarták megszerettetni a diákokkal a tanulást. Sokkal gyakoribb, hogy megpróbálnak kiszúrni a diákokkal, gyakran csak szimpátia alapján. Hát csodálkozunk, hogy annyi ember megutálja az oktatási rendszert?? Vannak jó tanárok, fiatalos lendülettel, mai tanítási módszerekkel, de még mindig jelentős számban fordulnak elő belefásult, elavult rendszereket alkalmazó kiöregedett oktatók. Tudni kellene letenni a lantot egy idő után.
Nem hagy nyugodni, muszáj elmondanom egy példát gimnazista éveimből. Volt egy „kedves” irodalom tanárnőm (akit elég rendesen befolyásolt a szimpátia kérdése), aki megszívlelendő tanácsként egy máig bennem maradt mondatot idézett hozzánk:„felfelé nyalni, lefelé taposni…” Ő ezt tartotta az életben való boldogulás kulcsaként. Hát ez számomra akkora meglepetés volt… Tudtam, hiszen ismertem a mentalitását, de hogy nyíltan vállalja is…. Na ennyit az én tapasztalataimról…Mindenesetre nekem is volt ebben a kijelentésben megfontolandó, méghozzá annyi, hogy az ilyen emberektől jobb távol tartani magam!
Most felnőttképzőként azon munkálkodunk, hogy a rossz tapasztalatokat megpróbáljuk elfeledtetni a hallgatókkal, továbbá minél pozitívabb szemléletet igyekszünk kialakítani bennük. Fontos, hogy sikerként éljék meg a tanulást, hogy a jövőben bátran nyissanak az oktatás felé…
