A nagy tavaszi szünet közepén csak rájövök, hogy nem elég a páros munkával végezni, hanem várnak még előadás anyagok is. Ez teljesen kiment a fejemből, úgyhogy a húsvéti locsolkodást követően neki is álltam az iskolai teendőket felidézni, elkészíteni. Már a hatodik hetet tudhatjuk magunk mögött. Most az értékrend, attitűd és a kultúrát illető kérdések kerültek napirendre…
Ma számunkra elképzelhetetlen, hogy hogyan lehet boldogulni írásbeliség nélkül. Az írás nagyon fontos funkciót tölt be az életünkben, bár manapság a digitális írástudás kezdi felváltani a kézzel írás varázsát, de végleg eltüntetni nagy vétek lenne.
Egy kis történelmi kitekintővel kezdeném a blogomat, amiben nem kívánom részletezni, hogy mikor, mi történt, csupán a főbb eseményeket említem meg.
A szóbeliség megjelenése, a nyelvi kommunikáció tekinthető kiindulási pontnak, amely közösséget, embert formáló, alkotó cselekvésként értelmezhető. A kommunikáció meghatározza a személyiségünket, identitásunkat. A tudásunk is a kommunikációs szituációk elemzéséből származó fogalmi összefüggésekből épül fel.
Az írásbeliség kialakulása már korán megkezdődött. Kezdetben különféle anyagokat használtak írásra, mint az agyag, növénylevelek, állatbőrök, pergamen, papirusz. Majd a kínaiaknak köszönhetően (Caj Lun-nak, Ho Ti császár miniszterének nevéhez fűződik) időszámításunk szerint 105-ben a papír megjelenése az írásbeliség elterjedését segítette. De csak a 12. században vette át a szóbeliség hatalmát az írásbeliség. Ekkoriban még kevés irat jött létre, hiszen csak kevesen voltak írástudók, így értéknek számított azzá válni. A legkorábbi kéziratunk (ami fennmaradt) 1055-ben keletkezett, a tihanyi apátság alapító levele. Hazánkban csak a feudalizmus megszilárdulása után vált az írás társadalmi szükségszerűséggé. (Lényegében ezt a szükségletet fejezi ki III.Béla 1181. évi oklevele, amely az írásbeliséget elrendeli.)
Az írásbeliség megjelenésének fontossága: Az örök tudásunkat az írás mentette meg tulajdonképpen attól, hogy idővel elfeledésbe merüljön. Az összes kézirat, emlék ennek köszönhetően maradt fenn az utókor számára. Tehát az írásbeliségnek köszönhetjük, hogy az őseink emlékére példaként tudunk tekinteni, és a múlt eseményeivel gazdagíthatjuk tudásunkat. Továbbá az is nagyon fontos szempont, hogy az írás számunkra is lehetővé teszi ezt a tovább"adományozást", ezáltal a birtokolt tudásunk nem vész el, tapasztalatokat tudunk átörökíteni a jövő generációi számára.
Érdekes az a különbség is, hogy a beszéddel, a szóbeliséggel a jelenhez szólunk, az „itt és most” valósul meg. (természetesen most a technológiai fejlesztéseket figyelmen kívül hagyom e kijelentésnél). Az írás segítségével viszont már olyan emberekhez is beszélhetünk, akiket sohasem láttunk, akik távol vannak, vagy adott esetben, akik még meg sem születtek. Ezért is fontos az írásbeliség megjelenése. Életek közötti átjárhatóságot, összeköttetést biztosít (enyhe túlzással élve).
Sokan kultúravesztésként élték meg a szóbeliségről írásbeliségre történő váltást, de kérdem én, ezek után a pozitív felsorakoztatások után, tekinthetünk úgy az írásbeliségre, hogy a kultúra végét jelenti? Nem hinném!!! Sokkal inkább pozitív változásnak lehetne felfogni, hiszen sok minden éppen az írásbeliség megjelenésének köszönhetően vált valóvá. Elhiszem, hogy a változást mindig negatívumként fogják fel az emberek, de egy szükséges jó dologként is értelmezhető ilyen esetekben. Nem szabad félni minden szokatlantól, újdonságtól.
Kapcsolati teljesítőképesség: A Csepeli és Prazsák-féle felmérésben többek között a kapcsolati teljesítőképesség fogalma került meghatározásra. Ebben a témában azt mérték, hogy ki hány embert hív, hányan hívják őt, hány e-mailt küld, illetve hányat kap. Mennyi telefonszám van elmentve a telefonjába, és mennyi e-mail cím a postafiókjában. Ezeknek a kérdéseknek alapján állapították meg a teljesítőképesség fogalmát.
Az internet és kultúra egymáshoz való viszonya:
Csepeliék azt is vizsgálták, hogy a kultúra és az internet milyen viszonyban vannak egymással. A vizsgálat során 4 típust azonosítottak, melyek a következők:
- „békés egymás mellett élés”: A két világ között nincs ellentmondás, az internet nem váltja ki és radikálisan nem is alakítja át a kultúrát. Növekszik a kulturális szabadság, de a web 2-es eszközök használata nem jelentős.
- „szkeptikusok”: Nem hisznek az internet kultúrára gyakorolt pozitív hatásában, szerintük az internet pusztító, feleslegessé tesz, tönkretesz. Tehát az internet alapvetően rossz dolog, egyedül a közösségfejlesztés hatása pozitív benne.
- „párhuzamosok sohasem találkoznak”: Az internet nincs jelentős (negatív) hatással a kultúrára, az internet pozitív hatásai, valamint a web 2 nem jelentősek.
- „optimisták”: Az internet nem teszi feleslegessé a korábbi kultúrát, de a jövőben jelentősen átalakítja, növeli a kulturális szabadságot, a közösségfejlesztésben a web 2 fontos tényező.
Mindegyik említett típus dominánsan van jelen, egyik sem jelent kimagasló többséget.
Értékek és internetezés:
A felmérésben az internethasználók legfontosabb értékeire derült fény. Egyértelművé vált, hogy a legfontosabb értékek tekintetében nincs különbség az internetet használók és nem használók között. Mindkettő esetben a család áll az első helyen. Ami érdekes volt számomra, hogy a szerelem az internethasználók körében sokkal fontosabbnak bizonyult, mint a nem használók számára. Az internetezők körében a ranglista 9. helyén szerepelt a szerelem, míg a nem használók esetén a 21. helyre szorult. Az összefüggésre még nem derült fény számomra, mindenesetre elgondolkodtató, és lehet, hogy későbbi témaként, vagy webináriumban is felmerülhet. Ki tudja!
Az internettel kapcsolatos attitűdök:
Az attitűdök között döntően pozitív dolgok foglalnak helyet. Például: kiteljesít, felszabadít. Negatívumként a „szétszakítja az embereket, tönkre teszi a kultúrát, fölöslegessé teszi a hagyományos kulturális intézményeket” érvek szerepelnek. A leggyakrabban azonban pozitívan vélekedtek az internetről: „elterjedése nem vezet társadalmi egyenlőtlenségekhez, a társadalmi kommunikáció forradalmi fordulata, lehetővé teszi, hogy több emberrel tartsak szorosabb kapcsolatot”.
Internet-használat és változás:
Ez a téma arra keresi a választ, hogy az életünket miként változtatja meg az internet, milyen befolyással van ránk.
Bőrünkön tapasztaljuk nap mint nap, hogy az internetnek „köszönhetően” megváltoztak mindennapjaink. Számomra könnyebbé vált az információszerzés, az ügyintézés lerövidült, és otthoni böngészéssel számos (korábban hosszú utánajárást követelő) ügy, feladat elintézése vált lehetővé. A felmérésben hasonló érvek szerepeltek. „Mindenhez könnyebben hozzáférhetek, világ eseményeiről tájékozottabb vagyok, műveltebb vagyok, mint azelőtt”. Tény, hogy tévézéssel és olvasással kevesebb időt töltünk, de az interneten mind a filmnézés, mind a könyvolvasás is lehetővé vált. Tehát itt nem biztos, hogy negatívumként értelmezném, hiszen ugyanazt a tevékenységet számítógépen is megtehetem. A TV nézés leváltását én emellett hasznosnak is tartom, hiszen a félóránként megjelenő reklámok idegesítően hosszúvá teszik az egyébként élvezhető és megfelelően tartalmas film nézését. Nem is bánom, ha letöltve tudok filmet nézni, hiszen sokkal kevesebb időt vesz el az életemből.
A „kevesebbet sportolok, ritkábban találkozom a barátaimmal” kijelentést nem tulajdonítanám feltétlenül az internetnek. Tény, hogy sok időt elvesz, és könnyen lustákká válunk a számítógép előtt ücsörögve, de ez mindenképpen elhatározás kérdése. Csak rajtunk múlik, hogy hogyan osztjuk be az időnket. Ha számomra elengedhetetlen a sport, akkor úgyis szakítok rá időt, nem fogok 4 fal között ülni az internet miatt. A barátokkal való kapcsolattartás pedig a közösségi oldalakon keresztül is megvalósulhat. A személyes találkozót természetesen nem helyettesítheti, viszont egy jó köztes állapotnak fogható fel, és gyakran időt is lehet spórolni a személyes találkozó ilyen jellegű kiváltásával. A legfontosabbnak azt tartom, hogy mi magunk osszuk be az időnket, és mindig tudjunk egy prioritási sorrendet kialakítani.
