Az interneten keresgélve akadtam egy 2010-es Digitális Esélyegyenlőség (DE!) Konferenciára, ahol a már többször említett Csepeli György és Csermely Péter tartott többek között előadást. A konferencia célkitűzése az előzetes leírásban a következőként szerepelt: „Ez a program a civil társadalom valamennyi tagja számára és érdekében az információkhoz való hozzáférést, az ismeretek felkínálását és az informatikai készségek fejlesztését tűzi ki célul, és ezzel hozzájárul az egyének és a közösségek életminőségének és versenyképességének javításához.
A konferencia alapvető mondanivalója azoknak a változásoknak a bemutatása lesz, melyek a felhasználók és az informatikai eszközök közötti kapcsolat módjában bekövetkeznek, és ezen keresztül befolyásolják a digitális esélyegyenlőség alakulását.”[1]
Fontosnak tartom megemlíteni Kevin Kelly, a Wired egyik alapítójának sajátos véleményét a digitális esélyegyenlőtlenség témájáról. Esélyegyenlőtlenség szempontjából a társadalom tulajdonképpen két nagy csoportra bontható szerinte. Az első tagjai azok, akik használni tudják a modern eszközöket, megengedhetik maguknak, hogy megvásárolják és birtokolják őket, be vannak kötve a hálózatba és megvan a kellő tudásuk is. A második csoportba tartoznak a szegények, a „digitális írástudatlanok”, a hálózatokon el nem ért perifériákon élők. Ez nekem kicsit kisarkított felosztásnak tűnik, és felmerül a kérdés, hogy mi van azokkal, akik bár megengedhetik maguknak, még sincs kellő tudásuk.. De menjünk is tovább a véleménye kifejtéséig.
A gazdagok és szegények közötti szakadék könnyen mélyülhet ezzel a felfogással, de állítja, hogy emiatt nem kell aggódni. „A technológiai innovációk természetes rendje, hogy az újdonságokhoz először a gazdagok férnek hozzá, vagyis azok további fejlesztését tulajdonképpen ők finanszírozzák. Nem kell aggódni, mivel e fejlesztés eredményeként az eszközök egyre barátságosabbakká és olcsóbbakká válnak, vagyis a fejlődés automatikusan betömi a szakadékot. Ez történt a televízióval, ami ma gyakorlatilag minden háztartásban ott van, ez történik a számítógéppel, a mobiltelefonokkal. Kezdetben mindegyikük a gazdagoké volt, később tömegcikké váltak. Ez így helyes, fizessenek a gazdagok, legyen az ő pénzükből olcsóbb a technológia és könnyebb a hozzáférés.” Ez számomra kissé érdekes megközelítés, de ha jobban belegondolok, van benne igazság. Azáltal, hogy van egy réteg, aki képes magának megengedni a fejlesztéseket, az újdonságok megvásárlását, sokkal elterjedtebbé válnak ezek az eszközök. Amint nem számít valami ritkaságnak és újszerűnek, már az árértéke sem lesz az egekben.
„Nem kell aggódni azért, mert még nincs mindenki bekapcsolva a világhálóba és nincs mindenkinek okostelefonja. Aggódni azért kell, hogy mi lesz akkor, ha mindenki be lesz kapcsolva és mindenkinek lesz okostelefonja vagy táblagépe, kinek hogy tetszik. A technológiai fejlődés úgynevezett „nem szándékolt következményei” ekkor fognak megjelenni és kibontakozni. Az igazi kockázat, az igazi bizonytalanság itt rejlik, és nem az egyenlőtlenségben.”
Ez egy olyan vélemény, mely szerint az egyenlőség megléte sokkal nagyobb veszéllyel járna a társadalomra nézve. Való igaz, hogy nem kell mindenkinek internetes kapcsolattal rendelkezni, nem kell web 2-es eszközöket használni. Ezek nélkül is lehet teljes életet élni. És az esélyegyenlőség kérdése egy örök probléma, hiszen véleményem szerint olyan világ nincs, ahol mindenki egyenlő esélyekkel rendelkezik. Mindig is lesznek tehetősebb és szegényebb emberek is. A boldogság kérdése azonban nem a birtokolt tárgyak, értékek függvénye.
Digitális bolsevizmus:
Ez egy Csepeli György szociológus által alkotott kifejezés, mely egyfajta vakság leírására szolgál. Az IKT területen dolgozók remekül megértik egymást, és természetesnek veszik a működő hálózatokat. Mivel ők többnyire csak egymással találkoznak, és az IKT fejlesztés is zárt közegben történik, így nem számolnak a lemaradó rétegekkel. Tulajdonképpen nem látják, hogy mindenkinek más közege van, és adott esetben nem rendelkezik hozzáféréssel. Vannak olyan szélsőséges helyek, ahol nem az IKT fejlesztések a fontosak, de ezt a fejlesztők képtelenek észrevenni. Ezt a figyelmetlenséget nevezi Csepeli György találóan digitális bolsevizmusnak.
Az a bizonyos elefánt-effektus:
A társadalmi, kulturális, szocioökonómiai különbségekre nagyon könnyű ráfogni mindent. Az elefánt effektus ez esetben a technikai hiányosságok okainak keresésére vonatkozik. A probléma mögött lehet az attitűd, motiváció, technika ördöge, vagy mesterséges igényesség témakörével foglalkozni. Sokkal könnyebb másban keresni a hibát, mint belátni, hogyha nem akarok valamit megtanulni, vagy képtelen vagyok változtatni a dolgokon. A pénzbeli hiányok tulajdonképpen az élet egészére jó ürügyként alkalmazhatók. Nem mondom, hogy nincs alapja, mert pénz nélkül nagyon korlátozottak a lehetőségeink. De mindig kifogásokat keresni nem tanácsos! A pénzbeli hiány gyakran a pénz nem megfelelő formában történő felhasználását jelenti. Sok helyen tapasztalom, hogy nem arra fordítanak pénzt, amire szükség lenne, vagy ami hasznot jelent, hanem amihez kedvük van. Nagyobb megfontolással kellene kezelni a pénzügyeket…
Kétoldalú vesztesség:
Aki nem tud kapcsolódni hálózathoz, annak társadalmi vesztesége van, hiszen rengeteg információról lemarad. Tulajdonképpen kiszorul a társadalmi életből. Azonban ez egy kölcsönös viszony, hiszen a társadalom is veszít ezzel. A társadalom is kevesebb lesz a kapcsolódó fél nélkül.
Személyesség:
Az anonimitás csökkenti a kapcsolat lehetséges szorongását, hiszen azáltal, hogy nem vállalom fel magam, sokkal kevesebb felelősségnek vagyok kitéve. Így a hangulat is oldottabbá válhat. Az interakció kontrollálására is megfelelő lehet az anonimitás bevetése. Nem teszem magam utánakereshetővé, tehát egyfajta biztonságot jelent számomra a megjelenés. A kommunikáció időtartamát is tudom szabályozni. Eldönthetem, hogy az életemnek csak bizonyos részeit mutatom meg, tehát egy másfajta közeget ad, viszont nem mondható egyértelműen rossznak.
Függőség:
Függőségről abban az esetben beszélünk, ha valamilyen tevékenység képes a figyelmemet más (alapvető) dolgokról elterelni. A függőség nem arányos a mértékkel, tehát nem húzhatunk időbeli vonalat, hogy mikortól nevezhetünk valakit függőnek. Ez sokkal inkább a tevékenységéből, viselkedéséből vehető észre. Ugyanakkor gyakran értékítélettel kapcsolódik össze a függőség. Azt nem is vesszük figyelembe, hogy megszállottként sokkal profibbak lehetünk bizonyos tevékenységekben, egyből a hátrányokra összpontosít az ember.
Kit is nevezhetünk függőnek?
Az alábbi 8 tényezőből, akire legalább 5 igaz, az függőnek nevezhető.
Ezek a következők:
- Internettel való intenzív foglalkozás, pl. korábbi online aktivitásra gondolás
- Ugyanakkora örömhöz megnövekedett idejű online jelenlét
- Ismételt erőfeszítés az internet-használat csökkentésére
- idegesség, depresszió, labilitás a használat korlátozásánál
- előre eltervezettnél hosszabb időtöltés
- internet-használat miatt munkavégzés vagy kapcsolati károsodás
- hazudozás másoknak az interneten töltött időről
- internet-használat hangulatszabályozás céljából
Technológiai kockázatok:
Első olvasatra mindenkiben az áramszolgáltatás kimaradása merül fel technológiai kockázatként.
Ide tartoznak a fizikai veszélyforrások is, a hiba, lopás, a hálózatok sérülékenysége, amikor nincs hálózat, nincs kapcsolat.
Informatikai bűnözés- illetéktelen behatolás, szoftver elleni támadás, programmanipuláció. Adat ellen irányuló támadás: lopás, hamisítás, visszaélés.
Tehát a technológiai kockázatoknak széles köre ismert.
Biztonsági kockázatok:
A mai világra jellemző probléma(?) az Oversharing, vagyis a túlmegosztás témaköre. Az emberek szeretnek mindent tudatni magukról, hogy mikor hol vannak, kivel és mit csinálnak. Azt kellene megtanulni, hogy mit szabad és mit nem megosztanom másokkal. Megfontoltan kell adatokat feltölteni.
Én alapvetőnek tartom, hogy nem osztom meg nyilvánosan, hogy mikor indulok hosszabb utazásra, tehát mikor lesz szabad a lakás. Ilyen téren akár egy táblát is kiírhatnék a házra, hogy most nem vagyok itthon…
Oda kell figyelni, hogy milyen bizalmas adatokat teszek közzé, és ez milyen kockázatokkal járhat.
Frappáns megfogalmazás a kukkoló társadalom kifejezés. Ez azt takarja, hogy az adatgyűjtéseknek köszönhetően a keresési szokásaink, feltöltött adataink alapján megnézik, hogy ki milyen témakörben érdekelt, és csak a számára kecsegtető hirdetéseket kapja meg. Tehát figyelemmel követik a tevékenységeinket.
