Ez az esélyegyenlőség- esélyegyenlőtlenség témaköre egy örök vitapontot jelent életünkben. Állandó problémaként van jelen a mindennapokban.
A digitális esélyegyenlőtlenség témáját én kisebb gondnak látom, mint a társadalmi esélyek közötti különbségeket. Valójában az utóbbiból fakad a digitális különbségek megléte is, így komoly feladatnak bizonyul a társadalmi egyenlőség elérése. Ami persze szép álomnak tűnik…
Reálisan szemlélve a világot, lehetetlen, hogy mindenki egyenlő esélyekkel, képességekkel, vagyonnal (stb.) rendelkezzen. Erről a napokban olvastam egy könyvet, amely a témába vág. Barabási Albert-László Behálózva című könyvéről van szó. Az élet számos színterén mutatja be, hogy hogyan kapcsolódnak egymáshoz a dolgok. Mert minden mindennel összefügg, vagy ahogy gyakran szokás mondani: Kicsi a világ!
Néhány, a könyvből vett idézetet említenék ebben a bejegyzésemben kezdésül, hiszen ezeket kár lenne átfogalmazni, így jó, ahogy van. Az interneten való megjelenésnek a lényegét hozom példának. „Ha egyszer feltesznek valamit a hálóra, akkor az emberek százmilliói számára elérhető. A vélemények kinyilvánításának ez a kivételes szabadsága, és a megjelenési költségek zuhanásszerű csökkenése együtt a webet a demokrácia tökéletes fórumává teszi, ahol bárkinek a hangja azonos eséllyel jut el hozzánk. Legalábbis ezt állítják az alkotmányjogászok és a csillogó üzleti magazinok. Ha a web véletlen hálózat lenne, igazuk is volna. De nem az. A webet feltérképező munkánk legérdekesebb eredménye, hogy a demokrácia, a tisztességesség és egyenlősdi teljesen hiányoznak a hálón.” Ebben nagyon szépen le is van írva az esélyegyenlőtlenségnek a lényege.
A könyvben egyébként még szó van arról, hogy magának a webnek a felépítése is olyan, hogy a milliárdnyi információ, dokumentum közül csak néhányat vehetünk észre. Ki van találva minden! A kulcskérdés tulajdonképpen az, hogy amikor kiteszünk valamit az internetre, akkor azt észre veszi-e bárki. Ezt pedig az oldalra mutató linkek számának növelésével lehet elérni. Minél több bejövő link mutat az oldalunkra, annál jobban látható mások számára.
Ahogy a társadalomban is vannak középponti figurák, akik a főbb események mozgatórugói, így a világhálón is vannak középpontok, amik sok kapcsolattal rendelkeznek. Ezek a középpontok a Yahoo! vagy az Amazon.com, amelyek fontossága abban rejlik, hogy bárhol járunk, feltűnik egy link, ami rájuk mutat. Ez a néhány pont tartja össze a sok népszerűtlen vagy ritkán észrevett, kevés linkkel rendelkező pontot. Tehát szerepük igen meghatározó.
Valamint ezek a középpontok a legerősebb érveknek bizonyulnak az egyenlőségre épülő világháló utópista látomásával szemben.
Mindenkinek ajánlom a könyv elolvasását, hiszen remek összefüggéseket tár elénk összefüggő világunkról.
A sokat emlegetett digitális kultúrából kirekedők esetén jó megoldásnak találnám felmérni, hogy kinek mire lenne szüksége. Belátom, egyértelműen nem lehet általánosítani, hogy a kirekedőket ez hátrányosan érintené. Vannak olyan emberek, akik a digitális kompetenciák megléte nélkül is remekül boldogulnak a világban. Különbséget kellene tenni, hogy ki az aki élne a lehetőséggel, de nem teheti meg, mert nem rendelkezik digitális hozzáféréssel, eszközökkel.. És meg kellene nézni, hogy ki az, akinek adott a lehetőség, de nem akar élni vele. Ilyen esetben átcsoportosításokat kellene végrehajtani, hiszen akinek van, az könnyen adhat annak, aki nincs. Bár ez a mai irigy társadalomra nem éppen jellemző. (Bocsánat, ha pesszimistának tűnök, de a többség szívesebben ül a dolgain, mint hogy másnak segítséget nyújtson.)
Az előadás során felmerült az a kérdés is, hogy inkább az alapvető fizikai környezetünkkel vagy az IKT-s fejlesztésekkel foglalkozzunk?
Véleményem szerint a kettőnek valahogy együtt kellene megvalósulnia. Tény, hogy a fizikai környezetet a végtelenségig lehet fejleszteni, de én az IKT-s eszközökben is hasonló helyzetet látok. A technológiai fejlesztések is végeláthatatlanok, mindig van előrébb. Mindig van hova fejlődni.
A lemaradók fejlesztése mellett természetesen szükség van a technológiai fejlesztésekre is, hiszen ha csak a korábbira koncentrálunk, akkor a fejlettebb területek megmaradnak egy szinten, és náluk az egy helyben való topogás valósul meg. Ez szintén nem előnyös a társadalom számára. Ezért is lényeges, hogy a kettő fejlesztés együtt tudjon megvalósulni. Vagy legalábbis a kettőt közelíteni kellene egymáshoz. A mindkét oldalon való apró változás jobb helyzetet eredményezhet, mintha csak az egyik oldalra helyezzük a hangsúlyt.
És ami a kockázatok közül kimaradt az előző bejegyzésemben:
A humán kockázatok közé tartozik a jelszókezelés problémája is. Digitális életünk „kulcsa” a jelszó, amelyet ha valaki megszerez, az kellemetlen következményekkel járhat számunkra. Nagyon fontos, hogy ne túl egyszerű jelszóval rendelkezzünk, hiszen célunk, hogy ne tudjanak mások hozzájutni a személyes dolgainkhoz.
Megfogalmazódhat bennünk a gondolat: rendben van, ne legyen túl egyszerű a jelszó, de akkor hogyan fogom megjegyezni? Hiszen nem írhatom fel mindenhova!
A legtöbb ember ugyanazt a jelszót használja minden regisztrációja során. Ennek az a veszélye, hogy ha egyetlen helyen sikerül feltörni a jelszavunkat, akkor mindenhová be tudnak hatolni általa. Célszerű mindenhova egyedi, de mégis könnyen megjegyezhető jelszavakat használni.
Hogy milyen a jó jelszó? Egy technet.hu hírben találtam rá nagyon egyedi jelszavakra, amelyeket érdemesnek tartottam megemlíteni. Lehet, hogy nem mindenki számára lesznek újak ezek a jelszavak, de mégis megpróbálkozok vele.
Lehet egy jelszó egyszerre bonyolult és számunkra könnyen megjegyezhető, hiszen ha van mihez csatolni, akkor könnyen fel is tudjuk idézni a jövőben. Egy-két példa erre:
- "3Dw4rdk1r4ly4ng0lk1r4lY"
- "M3gD§gL§tT4b'R§l0V4"
- "nuYz4M3g4B'r§M4g4".
Az első Arany János, A walesi bárdok című versének első sora, amelyben a magánhangzók rájuk hasonlító számokkal vannak kicserélve, emellett az első és utolsó mássalhangzó nagy betűvel van írva. A második jelszó a könnyebb műfaj iránt fogékonyak számára készült, de megfejtése nehezebb: "Megdöglött a bíró lova". A harmadikhoz a "nyúzza meg a bíró maga" című dalrészlet szolgáltatott alapot.
Ezek jól példázzák, hogyan lehet kombinálni a betűket és számokat, egy jó jelszó kitalálásának érdekében.
Egyre nagyobb hangsúlyt kellene fektetnünk a biztonságos jelszó kialakítására, hiszen adatainkat másoknak is csak bizalmas kezelésre adjuk ki. Előzzük meg a visszaéléseket, a rosszakarók tevékenykedéseit!
