Kissé elméletire sikerült bejegyzésem a második bejegyzés előfutáraként a későbbi könnyebb érthetőséget szolgálja….

Az állandó kulturális változások:

Merlin Donald elmélete szerint 4 különböző kulturális területet lehet megkülönböztetni az emberiség fejlődésének vizsgálatakor. Ezek a következők:

1. epizodikus
2. mimetikus
3. mitikus
4. teoretikus 

Az epizodikus kultúra:

Kifejezetten az emberszabásúakra jellemző, amely megelőzi az emberi kultúra kialakulását. Az emberszabású lények kizárólag a jelenben élnek (se múltjuk, se jövőjük nincsen, ezáltal a mának élés filozófiája teljes szinten megvalósul). A jelent sajátos epizódként, különálló eseményként élik meg, innen a korszak elnevezése. Az epizódokat az érzékszerveikkel fogják fel. Az epizodikus kultúra alapvetően a társas viszonyoknak felel meg. Az epizódok kötik össze őket, és tulajdonképpen ezáltal jön létre a társadalom is.   

Mimetikus kultúra:

Ebben a korszakban a kultúra az utánzásban rejlik, és ez az információ átörökítésének kulcsa is. Az utánzásos tanuláson van a hangsúly. A mimézis kb. másfél millió éve jelent meg a homo erectusnál. Az utánzáshoz még nem volt szükség a beszédre. Itt az egész testre szükség van a tanuláshoz, és bármikor, bárhol el lehet indítani. Amiben a fontossága rejlik, hogy minden pedagógiának az utánzásos tanulás (tanítás) az alapja. Tehát jelentős hatással van a későbbi kultúrákra.

Mitikus kultúra:

Donald a mitikus kultúra megjelenését a homo sapiens sapiens megjelenéséhez köti (kb. kétszázezer éve). Náluk már a beszéd alapvető fontosságúnak számított. A kultúra határozza meg, hogy melyik szó mit jelöl. Itt a szimbólumok önkényesek. A mítoszok az egész társadalomra nagy hatással vannak, meghatározza az egyén helyét is a társadalmon belül. A mítoszok kötelező érvényű történetek. Egy olyan fogalmi világ jön létre, ami a nyelvre van utalva.

Teoretikus kultúra:

Donald szerint ez a legújabb fajta kultúra. Az ember ebben az esetben a reprezentációt már kihelyezi a világba. A lexikális dolgok már külsővé tehetők, de ezeknek rögzítettnek, illetve mások számára is hozzáférhetőnek kell lenniük. Az ember különböző elméleteket kezdett gyártani, viszont ehhez szükség volt az írás megjelenésére is. A teoretikus kultúra nem jellemzi az egész emberiséget, ugyanis az emberiség nagyobb része ekkor még a mitikus kultúrában él.  Vannak primitív és fejlett társadalmak. Az ekkor ismert társadalmak közül csak minden tizedik rendelkezik írással, csak minden tizedik társadalomban jött létre a teoretikus kultúra.

Ezekben, a kultúrabeli változásokban az az érdekes, hogy a mai emberben az összes megtalálható, tehát igen sokszínűek vagyunk. Rendelkezünk mimetikus képességgel, a mítoszok a mi életünkben is megtalálhatók, és a művészetünkre az epizódikus kultúra a jellemző, mi magunk pedig leginkább a teoretikus kultúrával rendelkezünk. Ez a folyamat a gyakorlati életből az elméletek felé való elmozdulást is tükrözheti. Kezdetben az emberiség nem foglalkozott az élet „nagy kérdéseivel”, tehát nem érdekelte, hogy minek mi az oka, hogyan jöhetett létre. Megelégedett a jelenlegi állapottal, elfogadta és örült annak, ami van. Ez manapság már nem jellemző. Nem tudunk a jelenben élni, hiszen folyton a jobb jövő érdekében tevékenykedünk. Folyamatosan gondolkodunk, és okokat, eredettörténeteket keresgélünk a múltban. Megpróbálunk rájönni, hogy mi hogyan működik a világban. Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha visszatérhetnénk a kezdetleges felfogásokhoz! Bár a folytonos „agyalások” nélkül most nem tartana itt a világunk, nem lenne ennyire megkönnyített az életünk… Úgyhogy, ami az egyik oldalon pozitívum, az a másik oldalon hátrányként jelenik meg.  

A kultúra típusok összefoglalva, és Donald elmélete után két újabb kultúraváltással kiegészítve:

Az írás megjelenésével kapcsolatban már többször kifejtettem, hogy miért számít lényeges lépésnek. Az írás révén az információk, gondolatok gyorsabb elterjedése valósult meg, hiszen így már nem szükséges interakciós helyzetet létrehozni az információ-megosztáshoz.

Az írás lehetővé tette a belső memória felszabadítását. Itt már külső memóriát is lehet használni, amire a belső emlékezet könnyen építhet és támaszkodhat. A belső rendszernek kétségtelenül az az előnye, hogy állandóan hordozható, hiszen emlékeink, tudásunk mindig velünk van. Ezzel szemben a külső memóriaként használt könyvek, jegyzetek (pendrive-ok, CD-k….) könnyen otthon maradhatnak. Tehát nem állnak állandóan a rendelkezésünkre. Természetesen ezeknek a tudatában is az mondható el, hogy rendkívüli mértékben megkönnyítették az életünket.  

A szomatikus és külső emlékezet összehasonlításához jó alapot szolgál a következő táblázat is:

Az emberi gondolkodás sajnos korlátozott kapacitással bír. Képtelenség minden apró információt megjegyezni. Emellett sajnos gyorsan el is felejtjük a dolgokat, vagy legalábbis a külső memóriához képest sokkal rövidebb ideig vagyunk képesek megőrizni az információkat.

Manapság egyre inkább külső eszközöket használunk információtárolásra. A tudás szerveződése is az elektronikus kommunikáció alapján történik. A hálózati kultúra az információ megosztását tette mindenki számára könnyen és gyorsan elérhetővé.

Bár a külső emlékezethez való hozzáférés változó, és nem is minden esetben áll a rendelkezésünkre, mégis a két emlékezet együttes alkalmazása kínálja a tökéletes kombinációt az információk tartós idejű megőrzésére.... 

 Forrás: Pléh Csaba: A kognitív architektúra módosulásai és a mai információtechnológia