Még szerencse, hogy 2 bejegyzést kell írnunk egy előadás témájával kapcsolatban. Egyetlen bejegyzésben lehetetlen mindenre kitérni, úgy hogy az érdekes is legyen. Na meg persze ne legyen túl hosszú, hiszen máris unalmassá válhat sokak számára. Jó kis koncepció ez. Arról nem is beszélve, hogy a kezdeti bejegyzés kapcsán is rengeteg új információ merül fel, amelyből a későbbi bejegyzések írásakor lehet ötletet meríteni.
Mostani bejegyzésemet az előző folytatásaként, és gondolatmenetének követéseként írtam meg.
Az előadás alkalmával megragadt bennem a gondolat, miszerint egy év alatt az értékrend nem változik. Az internet kapcsán említett kulturális változásról egy év eltelte után nem lehet beszélni, legalábbis a tanár úr ezt mondta. Értem én, hogy jelentős változásokat nem lehetett tapasztalni, de ettől még igenis történtek változások a kultúra terén (is). Tény, hogy ezek apró, és lassú változások, sokszor láthatatlanok is, de mégis folyamatosak.
Hogy csak egy példát ragadjak ki, az általunk is népszerű Facebook közösségi oldalon regisztráltak számát érintő felmérés adatát teszem itt közzé. A Socialbakers adatai szerint 2011 márciusában az aktív felhasználók száma Magyarország területén elérte a 2.842.400 főt. Egy 2012. februári felmérés szerint pedig a magyar Facebook-felhasználók száma már megközelítette a 4 milliót. Ezek a számadatok nagyon jól szemléltetik, hogy egy év leforgása alatt is milyen szintű fejlődés, változás lehetséges. Természetesen ez csak egy kiragadott példa, nem általánosítok, de hogy egy általam kedvelt idézetet hozzak indoknak: „semmi sem állandó, csak a változás maga!”
Gyors, radikális változásokat nem várhatunk. Nem jellemző. Az értékrendben való váltás pedig szinte lehetetlennek tűnik. Gondoljunk csak bele, hogy milyen nehéz a nézeteinken, felfogásainkon változtatni. Az időskori tanulásnál is gyakori negatívumként jelenik meg, hogy már berögzült sémákkal, szokásokkal rendelkeznek, amin nehéz változtatni.
Sokkal egyszerűbb a nulláról építkezni, mint a már meglévő „építményt” lebontani, majd újraépíteni. Ezért is egyszerűbb (a maga nehézségeivel) a gyermekek tanítása. Számukra elfogadhatóbbak az új ismeretek, könnyebben nyitnak az újdonság felé. Ők nem ütköznek „tudás-akadályokba”, egyszerűen elfogadják, amit tanítanak nekik. A felnőtteknél ezek az ismeretek a gyakorlati életből vett tudásukkal is ütköznek. Összevetik a meglévő tapasztalataikkal, az értékrendjükkel, és csak azokat fogadják be, amiket képesek összeegyeztetni a már meglévő tudásanyagukkal. Az andragógia ezért is nagy kihívás, de ettől lesz igazán szép a siker!
Szokásaink, viselkedésünk terén is nagyon nehéz változtatni. Szinte mindenki (sőt! biztosan mindenki) rendelkezik mások számára furcsa, mondhatni idegesítő szokásokkal, berögződésekkel. Lehet ez a haj folyamatos csavargatása, körömrágás, állandó matatás a kézzel, gyűrű forgatása, köhécselés, és egyéb kis „kedvességek”. Sajnos gyakran nem is vagyunk tudatában, hogy ezeket a dolgokat tesszük, csak úgy jönnek maguktól, ez a megszokás. És amikor valaki figyelmeztet, hogy miket csinálunk, vagy ne adj Isten külső képet kapunk magunkról, gyakran elriadunk, hogy mikre vagyunk képesek. És ezen utána tudatosan próbálunk változtatni, de ez nagyon nehéz. Folytonos tudatosság, figyelem és akarat kell ahhoz, hogy a rögzült dolgoktól elszakadjunk. Ezek jól mutatják, hogy milyen nehezen változtatható a kultúra, az értékrend.
A korábbi bejegyzésben említett Csepeli-Prazsák-féle felmérésben az is jól körvonalazódik, hogy az internetezők és nem internetezők között jelentős demográfiai és szociológiai különbségek vannak. A tanulmányból kiderül, hogy az internetezők körében több férfi van, mint nő. Az internetezés erősen párhuzamba hozható az életkorral és iskolai végzettséggel. Minél fiatalabb valaki, és minél magasabb az iskolai végzettsége, annál nagyobb esélye van annak, hogy az internetezők körét gazdagítja. A nem internetezők körének jellemzően a munkaerő-piaci jelenléte is alacsonyabb.
Ezek a tényezők szorosan összefüggnek egymással. Hiszen egy infrastruktúrával nem, vagy alig rendelkező, hátrányos helyzetű térség esetén a munkaerő-piaci helyzet ugyanúgy nehézkessé válik, mint az, hogy megfelelő internet-hozzáféréssel rendelkezzenek az ott élők. A társadalmi egyenlőtlenség és digitális egyenlőtlenség kéz a kézben együtt járnak, és szinte minden héten visszatérnek folyamatos aktualitásuk miatt. Sajnos a témától ugyanúgy lehetetlen szabadulni, akárcsak magától a helyzettől.
Az értékekben való különbség esetén az előző bejegyzésemben említettem a szerelemben való eltérést az internetezők és a nem internetezők körében. A teljes felmérést megnézve egyértelművé vált az eltérés lehetséges oka (és ezzel a korábbi kérdőjelek helyére pontot teszek). Ez pedig semmi extra dologban nem lelhető fel, és kár lett volna túlspilázni a dolgokat, csupán a korosztály adta különbségben.
Mivel az internetezők köre a fiatalabb generációkat érinti, így természetes, hogy az ő gondolataik a szerelem körül forognak. Számukra még a legfontosabb értékek közé sorolható, az idősebbeknél pedig ez már nem bizonyul elsődleges (bocsánat, jelen felmérésben kilencedleges) szempontnak. Ellenben a szeretet a nem internetezők körében előrébb került (2.helyre), mint az internetezők körében. Erről nem bonyolódok hosszas véleménykifejtésbe, hiszen a magam 22 évével csupán a fiatalabb internetező generációt tudom megérteni, de az idősebbek mindig ezzel érvelnek: „a szerelem idővel szeretetté alakul”. És nekem ennyi bőven elég ahhoz, hogy tisztán lássam a felmérés miértjeit!
