A heti bejegyzéssel a félév első felét magunk mögött tudhatjuk.
Úgy tűnik, mintha csak most kezdtük volna a SL-be való regisztrációt, a facebookon való interakciót. Közben, ha végig nézem a blogbejegyzéseket, el sem hiszem, hogy ennyi bejegyzés született a hetek alatt. Csak úgy repül az itt eltöltött idő...
A héten az oktatási környezet eszközrendszerét és technológiáját boncolgattuk tovább. A korábbi bejegyzésekben feltett kérdésre, miszerint mitől jó egy digitális tolltartó, és egyáltalán mit kell tartalmaznia, az előadáson összegző választ kaphattunk. A kulcsfogalom a produktivitás. A folyamatosan változó eszközök miatt lehetetlen mindent tartalmazó tolltartóval rendelkeznünk, és ez nem is szükséges. Nem a sok alkalmazáson van a hangsúly, hanem a rendszeres használaton. Egyéni tolltartót kell mindenkinek kialakítania. Tudnunk kell azt, hogy mi az, ami számunkra lényeges, és azokat kell szisztematikusan használni. Amit használok, abban legyek jó, azt ismerjem meg minél jobban. És csak annyi eszközzel, alkalmazással bővítsem a tolltartóm tartalmát, amennyit képes vagyok rendszerként, egységesen kezelni. Tehát az előadás korábbi feltételezéseimet, találgatásaimat is megerősítette.
A hetek során, számomra újként felmerülő oldalak mindig regisztrációra inspirálnak. Kezdetben egyből fel is vettem az alkalmazásaim közé a legtöbb oldalt, de rá kellett jönnöm arra, hogy ezeket képtelen vagyok normális szinten alkalmazni. Azóta tudom azt, hogy bár jól hangzik ez a sok alkalmazás, és igen csábító számomra, mégis először inkább utána olvasok, hogy mire jó, és eldöntöm, hogy szükségem van-e rá. Nem szabad rögtön beleugrani mindenbe. Pedig azt gondoltam, hogy több leszek az oldalakon való regisztrációval, de sajnos megfelelő használat nélkül ez nem valósulhat meg. Azzal nem érek semmit, hogy saját (hiányosan kitöltött) profilt hozok létre, de mellette nincs elég kapacitásom az alkalmazás elsajátítására. Úgyhogy a jövőben elhatároztam, hogy figyelek ezekre.
Szóba került a megosztás témaköre is. A megosztás vajon tanulási műveletnek számít? Erre az előadás során egyértelmű nemleges választ kaptunk, és inkább csupán eszközhasználattal magyaráztuk. Én nem látom ennyivel elintézettnek a dolgot. Felmerült, hogy a tartalommegosztás a tanulás segítését jelenti. Ezzel egyet tudok érteni, hiszen gondoljunk csak az informális tanulás témájára. Ott tulajdonképpen ugyanígy történik a tanulás. Ide tartoznak az IKT-s eszközök segítségével, nem intézményi keretek között elsajátított ismeretek. Az informális tanulás közé tartoznak azok a mindennapi tevékenységeink, melyek során észrevétlenül jutunk ismeretekhez. Itt nem a tanulás, vagy az önmagunk képzése a cél. Ide sorolható egy új számítógépes program elsajátítása is. Ilyen módon én a tartalommegosztást szívesen besorolnám az informális tanulás témakörébe. Tehát nem adnék egyértelmű nemleges választ az említett kérdésre.
A Twitter használatánál kritikaként merült fel, hogy sok megosztás történik, de az ezzel kapcsolatos diskurzus kevés. Ez valóban így van, de igen nehéz lenne minden témára reflektálni valamit. Nem beszélve arról, hogy számomra kicsit akadály a válaszok rövidsége. Át kell gondolnom, hogy mi a leglényegesebb, amit a témával kapcsolatban reagálni szeretnék, mivel nincs elég hely a teljes vélemény kifejtésére. Emellett tudom azt, hogy ha apró megjegyzéseket tennénk minél több tweet-hez, akkor a diskurzus már kezdene megvalósulni. Kis lépésekkel is lehet előrefele haladni!
Online közösségek:
Nem oktatási környezetként jöttek létre. A tartalommegosztás és a közösség áll a középpontban. Tanulási funkciója is jól alkalmazható (vegyük például a facebook-ot), bár ezt sokan nem használják ki. A facebookhoz egyáltalán nem kell intelligencia? Nem gondolom, hogy nélküle megfelelően lehetne használni. Természetesen megoldható intelligencia nélkül is, hiszen annyi értelmetlen dolog kering az üzenő falon. De alapvetően nem mondanám, hogy nem kell intelligencia a használatához. Ahhoz, hogy megfelelően, okosan tudjam (ki)használni a facebook adta lehetőségeket, rendelkeznem kell bizonyos szintű intelligenciával. A közösségszervezésre épít alapvetően ez az oldal. Ahhoz, hogy ezt tudjam is alkalmazni, tudjak eseményt szervezni szintén rendelkeznem kell intelligenciával. Át kell gondolnom, hogy mit hogyan érdemes csinálni, és mi az, amit szabad közzétennem ország-világ előtt.
Sajnos nincs szabályozva, hogy kit lehet bejelölni ismerősként. Ezt mindenkinek szíve-joga eldönteni, hogy bejelöljön valakit, vagy elfogadja a bejelölést. Nem tartom jó dolognak, amikor ész nélkül mindenkit bejelöl valaki, csupán azért, mert van közös ismerősük, vagy közös érdeklődési területük. Értem én, hogy nagyszerű ezeken az oldalakon ismeretséget kötni, de maradjunk inkább a tényleges ismeretségek feltűntetésénél. Nem jelölnék be úgy valakit, hogy egyszer láttam az utcán, vagy egy ismerősöm sokat beszélt róla. Ez viccesnek hangzik, de gyakran találkozni lehet vele.
A két külön profil létrehozásával kapcsolatban bennem is kettősség merült fel. Jó elkülöníteni a magánéletet és a munkát, mint ahogy az a valós életben is ajánlott. De számomra kicsit körülményesebb, és bonyolultabbnak tűnik mind a két helyen maximálisan jelen lenni. Könnyen összemosódhatnak az információk, és mi magunk is nehezebben emlékszünk, hogy mit hova tettünk ki. Milyen információt hol szabad megosztanunk. Egyben kicsit titkolózósnak tűnik, hiszen ezzel a magánéletünket nem szívesen vállaljuk fel a munkahelyi profilunkban. Számomra a kettő együtt alkot teljes képet. Akkor lehet valakit igazán megismerni, ha ismerem mindkét oldalát.
Viszont, amennyiben olyan munkát végzek, ahol jobb nem felfedni a magánélet titkait, ebben az esetben jónak tartom a külön profilok létrehozását. Ezzel egyébként az állásinterjúztató cég munkáját is meg lehet nehezíteni, hiszen nem kap teljes (és valós?) képet a meginterjúvolt félről. Kissé elferdített valóságnak, vagy fél-valóságnak tűnhet a külön profil alkalmazása.
Online tanulóközösségek:
Ebben a részben 2 új alkalmazást ismertetek röviden, amelyek az online tanulóközösségekre épülnek. Ezeknek a közösségekhez való csatlakozásoknak a lényegét a tanulás iránti szenvedélyben látom.
Khanacademy- http://www.khanacademy.org/
Ezen az oldalon online közösségeket lehet létrehozni tanulás céljából. Ingyenes online kurzusokat indítanak, ahol a munkában tutorok, segítők is részt vesznek, ami nagy előnyt jelent. Közösségszervezésre is lehetőség van, természetesen tanulás céljára létrehozott közösségekről beszélhetünk. A portál több mint 2400 rövid oktatóvideót tartalmaz. A Khan Academy nemcsak tananyagokkal van tele, gyakorlófeladatok is járnak minden videóhoz.
P2PU- http://p2pu.org/en/
Az oldal egymás közötti megosztást jelent. Nem központilag meghirdetett tanulóközösség. Keretrendszer, mely nyílt tanulócsoportokat támogat. Rájöttek arra, hogy egymástól is tudnak tanulni, ezért ez az alkalmazás elsősorban erre épít.
Virtuális oktatási környezet:
A virtuális oktatás esetén felfokozott interakció valósul meg. A személyesség megjelenése szokatlan, hiszen amellett hogy kevésbé személyes a dolog, mégis tud reális lenni. Ahogy mi is képesek vagyunk saját magunkat lemodellezni a virtuális életben, persze csak ha akarjuk. Nincs rejtőzködés, de bármikor képesek vagyunk az adott szituációból kilépni, elmenekülni. A virtuális élet nagyon szépen képes lemásolni a valós környezetet. A szabadság nagy mértéke a jellemző, és tele van lehetőségekkel. Itt szinte minden megtörténhet, szabadon formálhatjuk a világunkat.
A korlátozott gesztusok jellemzőek, hiszen ha valaki szomorú, boldog, fáradt, vagy rosszul van (stb) azt nem lehet észrevenni. A hangunk azért sok mindent elárul, de képesek vagyunk érzéseinket teljes mértékben elrejteni. Számomra nagy hátrányt jelent a valós életben, hogy minden az arcomra van írva. Bármit gondolok, vagy érzek, azt nem tudom titkolni. Ez azonban nagyszerűen megy a virtuális életben. Itt senki nem fogja megkérdezni, hogy min gondolkozunk, hiszen nem lehet tudni, hogy miért van csendben a másik. Tényleg gondolkodik valamin, vagy csak máshol böngészget? Ez itt lényegtelen. A rejtőzködés hiánya mellett ilyen módon mégis képesek vagyunk saját magunkat (és gondolatainkat) elrejteni a többiek elől.
Nincsenek előírások, hogy ki milyen formában vegyen részt a virtuális térben. Nincs megszabva, hogy hasonlítson önmagunkra vagy sem. Mégis szinte egyértelmű fölényben a többség saját magához hasonlító, vagy legalábbis emberi alkatot választott magának.
Hát én itt egy picikét kilógok a sorból, hiszen egy kis zöld sárkánnyal vetem bele magam minden hétfőn este a virtuális oktatásba. Hogy miért jött ez az ötlet? Nem volt tudatos választás a részemről. De az tény, hogy eszembe se jutott emberi alakot választani. Szerettem volna, kicsit más lenni, mint a valós életben. És ez valljuk be, jól sikerült! Semmiben nem hasonlít rám a kis avatarom. (Leszögezem, hogy nincs problémám a külsőmmel, illetve saját magammal :D ) De a virtuális élet számomra idegen volt, így egy tőlem idegen figura remekül boldogul abban a világban. Így én képes vagyok a valós életben, míg a sárkányom a virtuális világban tevékenykedni! Megmaradtam abban a tudatban, hogy elegendő nekem csak az egyik világban helyt állni…
