Holovitz Szandra sokat emlegetett nevét ebben a bejegyzésemben is szerepeltetni fogom. Úgy tűnik, minden héten feltűnik egy korábbról ismert (a csoport munkájában résztvevő) név megjelenése a blogokban. Így az enyémben is. A szakdolgozathoz kapcsolódó kutatása egyértelműen a csoportot érintő kérdésekkel foglalkozik, így elengedhetetlen az eredmények közlése.
A konnektivista csoportra vonatkozó kutatási eredmények a következők voltak:
A csoportba nem belépők, vagy időközben kiesők körében a leggyakoribb kifogásként az idő hiányát hozták fel. Még a kurzus megkezdése előtt többen egyértelműen látták, hogy nincs idejük ennyi feladatot teljesíteni, és heti (avagy napi?) rendszerességgel az interneten „lógni”. Hát ez a lógni kifejezés kicsit erősre sikerült, hiszen többnyire tanulással, aktív tevékenykedéssel töltjük az itt eltöltött időnket. Mindenesetre ez az időtényező felhozása reálisnak tűnik mindenki számára. Az idő és a pénz véleményem szerint a két legjobb kifogás (vagy valós probléma) a részvétel megúszására. Sajnos ezek olyan hétköznapi dolgok, amellyel mindenki küszködik. Az időmilliomos kifejezés egy találó szóösszetétel, amely akár az idő és a pénz összekapcsolódását sugallhatja. Hiszen, ahogy szoktuk mondani: „az idő pénz!” És valóban, az idő a legfontosabb, amire szüksége van egy embernek, és szinte az egyedüli dolog, amiből sosincs elég….
További eredmény még, hogy a csoportba tartozók átlagos szinten napi 1-5 órát használnak internetet. Ez logikus, hiszen ahhoz, hogy ne maradjunk le a feladatokkal, állandóan információkat kell gyűjtenünk a közösségi oldalon. Én a múlt héten pontosan ezzel szembesültem. Külföldön való tartózkodásom során csak ritkán jutottam internet közelébe, ami eléggé akadályozta a feladatok sikeres elvégzésének lehetőségét. Ott derült ki számomra, hogy internetes hozzáférés nélkül mennyire lemarad az ember az információk terén.
A közösségi oldalak terén végzett felmérés során kiderült, hogy a Badoo-t senki sem használja. Bevallom, nem látom különösebb értelmét ennek az alkalmazásnak, ráadásul annyira nem is értem, hogy ez miért lényeges elem. Társkereső oldal, ahonnan én is gyakran kapok meghívókat, még a céges e-mail címemre is. Nem győzöm törölni ezeket… Számomra kissé komolytalannak tűnik ez az oldal.
Mindenesetre találtam ehhez egy érdekes véleménykifejtést, hasznos elolvasni (főleg, olyan laikusoknak, akik azt se tudják, hogy mit lehet kezdeni az oldallal, én is valahol itt tartok…) --> http://tarskereso-oldalak.eu/a-badoo
A teljesíthetőség nehézségéről is szó esett a felmérésben. Ez valóban igaz, hiszen megküzdünk mi is minden héten, hogy ne kelljen vizsgáznunk. És még így sem biztos a dolgunk. Ahogy olvasgattam a kommenteket láttam, hogy mindenkit nagyon érdekel, hogy az értékelés vajon hogyan fog zajlani. Mikor válik egyértelművé, hogy vizsgáznunk kell-e, valamint mi alapján történik az értékelés. Ez bevallom, engem is kíváncsivá tesz, hiszen nem szeretne senki sem az utolsó pillanatban mégis elméletben is számot adni a tudásáról (nem-tudásáról?). Ezt úgy értem, hogy elméleti szinten nem vagyunk annyira toppon. Mi inkább a gyakorlati részét sajátítjuk el az alkalmazásoknak (legalábbis én így érzem), ami számomra fontosabbnak bizonyul. De a vizsga során ki tudja, hogy mi az elvárás…
Kiderült, hogy a blog írása a legkedveltebb feladat. Ez nálam is így van. Blogot írni sokkal élvezetesebbnek bizonyul számomra, mint fogalomtérképet szerkesztgetni. Kinek mi jön be jobban…
Felmerült az előadás során egy olyan kérdés, hogy miért nem jelentkezett senki inspirátornak? Ahogy ezt a Szandra is elmondta, számára is egyértelművé vált, hogy így nem tud részt venni a blogírásban és egyéb feladatokban is. Ahhoz nincs elég ideje senkinek. Szerintem pontosan ez az oka ennek is. Nem tudtuk, nem ismertük a feladatokat, alkalmazásokat, és sokkal nehezebbnek bizonyult minden elsőre. Örültünk annak, hogy ezeket tudjuk teljesíteni. Az inspirátori szerep plusz rengeteg idővel járna, aminek így is hiányában vagyunk.
Jó ötletnek tartottam volna, hogy az inspirátori szereppel is ki lehetne váltani a kurzust, és akkor talán csábítóbbá vált volna többek számára. Hiszen ha már a saját feladatainktól mentesülünk, akkor mások írásait könnyebben át lehet olvasni. Mondom ezt így hirtelen, de az is hatalmas feladat.
Az adatösszesítő táblával nagy segítséget kaptunk ahhoz, hogy könnyebben áttekintsük, hogyan haladunk a feladatokkal. Egyszerűbbnek tartottam volna táblázatba belinkelni az aktuális bejegyzések címét (akárcsak a virtuális távoktatás című óránk esetén), hiszen a mai napig lenyűgözőnek találom, hogy Szandra hogyan képes kiigazodni a bejegyzések között. Én gyakran a meghallgatásra váró videókat, vagy közleményeket is alig találom meg. Le a kalappal előtte, hogy így képes kiigazodni ennyi írás között.
Néha-néha visszanézem, visszaolvasom a korábbi bejegyzéseket, és amint látom, mennyi bejegyzés született már február óta, mindig meglepődök, hogy ennyit képtelenség megírni, olvasni meg pláne…
