A sokat emlegetett Hype-görbével kezdem eheti első bejegyzésemet. Mivel több előadáson is szóba került, gondoltam kicsit szemügyre veszem, hogy mit is takar ez a görbe.
A görbe Gartner nevéhez fűződik, mely az új technológiák létrehozását és üzleti elfogadását írja le. Tulajdonképpen a görbe négy szakaszból tevődik össze.
Az első szakasz a lelkesedésről szól. Ide tarozik, amikor új állásba kerülünk, vagy valamilyen új feladatot kapunk. Ekkor tele vagyunk energiával, érdeklődéssel, kíváncsisággal.
A második szakasz egy meredek lejtésről szól, ami a kiábrándulást mutatja. Felismerjük azt, hogy sok az ismétlődő tevékenység, sok feladatunk adódik. Idővel unottá válunk, és a kilátásainkat sem érezzük olyan fényesnek, mint kezdetben. Tulajdonképpen motivációvesztésről van szó, ami a teljesítményünkön is érződik. Ez a szakasz addig tart, amíg el nem érjük a mélypontot.
Ha sikerül túlélni a második szakaszt, akkor belépünk az elfogadás fázisába. Az ember beletörődik a sorsába, egyre jobban belejön a tevékenységébe, magabiztossága és hatékonysága növekedni kezd. Jelentős tulajdonsága a szakasznak, hogy a motiváció visszatér.
Az utolsó szakasz a stabilizáció, amikor az optimális szintű eredményesség elérése tapasztalható.
Ezek a szakaszok egyébként a mi hálózati munkáinkban is nyomon követhetők.
Kezdetben a mindenre való nyitottság jellemzett minket. Próbálgattuk a különböző alkalmazásokat, módszereket, majd megosztottuk a tapasztalatokat egymással. A próbálgatások alkalmával rájöttünk arra, hogy elég sokféle feladatot kell teljesítenünk, és lehet, hogy nem is kivitelezhető a követelmény. Ekkor következett az elbizonytalanodás, problémák felismerésének fázisa. A korábbi eredmények is megkérdőjeleződtek bennünk. Volt egyáltalán olyan, aki ezt képes volt végigcsinálni? Munka, család mellett lehetetlennek bizonyult napi szinten az interneten aktívan tevékenykedni. Ebben a szakaszban többen is kiléptek a hálózati csoportunkból. Ők vagy belátták, hogy nem képesek ennyi időt és energiát fektetni a kurzusba, vagy megijedtek a követelmények hirtelen szembe tűnő sokaságától. Ezen a szakaszon túllépve következik az elfogadás részünkről. Tematikusan átgondoljuk, akár táblázatot készítünk, hogy összegezve lássuk a ránk váró feladatokat. Rájöttünk, hogy van értelme ennyi időt beletenni a munkánkba, és az egyértelműen látszik számomra, hogy akik bennmaradtak a hálózatban, azok egyre jobb eredményeket érnek el. Egyre színvonalasabb blogbejegyzések születnek, és egyre jobban, rugalmasabban válaszolgatunk egymás véleményeire. Szerintem a cél, amit el kellene érnünk a félév végére, hogy a stabilizáció szakaszába kerülve a folytonos eredményesség valósuljon meg. Nem lenne rossz, ha az itt alkalmazott eszközöket, oldalakat, módszereket a későbbiekben is fel tudnánk használni az életünk megkönnyítése érdekében.
Egy kicsit a konnektivizmusról…
George Siemens és Stephen Downes nevéhez fűződik a konnektivizmus. Tanulásszervezési, oktatásszervezési megoldás, nem tekinthető önálló tanuláselméletnek. Ez egy forradalmian új módszer, melyhez szükség van a web 2-es eszközök használatára, ismeretére is. Mivel a gyakorlata még kevésbé ismert, így nem terjedt el olyan széles körben, mint egyéb alkalmazások (pl. facebook).
A konnektivizmusnak meg vannak a pedagógiai funkciói, de ehhez sokoldalú elektronikus eszközhasználat a jellemző. Nem a tanáré a domináns szerep, hanem közös tudásalkotás jelenik meg az egyéni ismeretek megosztása révén. Tehát aktív tudásalkotásról van szó, ahol a visszacsatolási pontokra ugyanúgy szükség van, akárcsak bármilyen tanulás esetén. A folyamat a visszacsatolások által lehet működőképes. A tagoknak tudniuk kell, hogy jó irányba haladnak-e, ehhez jelent támpontot az oktató/ facilitátor személye.
Hálózatelmélet és tanulás kapcsolata:
Akkor valósul meg, ha a résztvevők skálafüggetlen hálózatot alkotnak. A skálafüggetlenség azt jelenti, hogy nincsenek alá-fölé rendelt viszonyok, hanem azonos kapcsolati pontok vannak. Így biztosítható a stabil hálózat jelenléte.
A hagyományos oktatás esetén már nem jellemző ez a függetlenség, ugyanis ott a tanár rendelkezik a legtöbb kapcsolódási ponttal. Ha ő nem oszt meg valamit a többiekkel, vagy nem jelenik meg az órán, könnyen összedőlhet a rendszer. Nem a leghatékonyabb forma, hiszen a folyamat könnyen megszakadhat. A skálafüggetlenség esetén viszont nagyobb önállóság jellemzi a tagokat, és mindenki részese a hálózatnak, így mindenki fontosnak és nélkülözhetetlennek érezheti magát.
Eszköztár és dinamika:
A konnektivista tanulásra -mint azt már jól ismerjük- tematikus hetek és a nyílt információáramlás és kommunikáció jellemző.
A tartalom-produktivitáshoz mindig szükség van egy kezdő lökésre, hogy a feladat elvégzése beinduljon. Ehhez a mi esetünkben az előadások anyaga nyújt segítséget. Ez alapján körvonalazódik bennünk, hogy milyen témát kellene feldolgozni, kifejteni. Illetve milyen irányba haladhatunk az ötletelgetés, véleménykifejtés terén.
Eszközök, melyek rendelkezésünkre állnak:
- blog: itt mindenki a saját véleményét, benyomásait fejtheti ki. Amit kezdetben furcsának tartottam, hogy egy héten 2 bejegyzést is kell írni, annak fontossága mára körvonalazódott bennem. Az első bejegyzésben az előadás inspirálta összegzés, bevezetés születik meg, majd a másodikban történik a tapasztalatok, benyomások leírása. Ezzel nyomon lehet követni, hogy mennyit változik a véleményünk egy témát illetően.
- podcast, vagy videóblog: Tartalomközlésre alkalmas, akárcsak a blog. Mi a követelményeknél maradtunk a szöveges blogbejegyzéseknél, ami számomra könnyebb feladatnak bizonyult. Majd a podcast elkészítésével is meg kell próbálkoznunk, de számomra az nehezebbnek tűnik, mint bejegyzést írni. (Bár gondolom azt is meg lehetne szokni ennyi idő alatt. Sose gondoltam volna, hogy blogolni is megtanulok…)
- twitter: Elsődleges célja az impulzív tartalommegosztás. Kisebb párbeszédek, humoros megjegyzések is ki tudnak alakulni a gyors reflexióknak köszönhetően. Itt fontos, hogy jó összegzéseket tudjunk adni mások számára. Előnyös a lényegre törő fogalmazás. (Végre egy helyszín, ahol nem a semmiről hosszan beszélők tudnak érvényesülni…)
- térkép-fogalomtérkép: Az áttekinthetőségnek kedvez. A főbb fogalmak felsorakoztatásával megkönnyíti a tanulást. Könnyebbé válik a hosszabb idő utáni felidézése is egy-egy témának.
- közös dokumentum: Személy szerint nagyon tetszik, hogy folyamatosan ezeket a közösen szerkeszthető dokumentumokat használjuk. (Őszintén bevallom, még ha ciki is, hogy ez újdonság volt számomra. De hát azért vagyok itt, hogy tanuljak.) Viszont azóta már többször alkalmaztam.. Nagyon tetszik, hogy nem kell word-ben százszor átírni és szerkeszteni valamit, hanem közösen lehet tevékenykedni benne. Egyértelmű, áttekinthető!
Folyamat és tanulásszervezés:
A hálózati munkát és csoportmunkát célszerű elkülöníteni egymástól, hiszen nem ugyanazt jelenti.
A csoportmunka az, amikor 3-6 fős csoportokban, valamilyen közös cél érdekében tevékenykednek a csoport tagjai. Előre meghatározott feladatok és szerepek vannak. A pedagógusnak meghatározott szerepe van, a folyamat szabályozásáért felel.
A konnektivista csoport ehhez képest több mint 6 főből áll. Itt nincsen tanár, aki a folyamatot szabályozza, hanem facilitátor van. A facilitátor is részt vehet a közösségi munkában, de nem célszerű. Legalábbis a hagyományos tanári szerep abszolút nem javasolt, hiszen azáltal a hálózatfüggetlenség már nem tudna megvalósulni. A facilitátor a háttérből segítheti a hálózat munkáját.
Mindenképpen elmondható, hogy a konnektivista csoportban folyó munkához magas motiváció és teljesítmény szükséges. Ha valaki nem kellően motivált, akkor könnyen kieshet a csoportból. Az alacsonyabb teljesítmények a hálózat aktív, produktív működését vetik vissza, így a motiválatlan személyek kiesése nem okoz problémát a bent maradóknak. A nagy lemorzsolódás jellemzi a mai tanulási motivációt is. Manapság a diákok a cél érdekében (a papír megszerzéséért) tanulnak. Ehhez azonban gyakran megelégednek a minimális szint teljesítésével. Ez a konnektivista csoportban nem támogatott magatartás. Itt érdemes a dolgoknak utánanézni, plusz információkat szerezni. Itt a kreativitás, a motiváció nincs korlátozva, sőt! Minél több energiát fektetünk be a csoportba, annál jobb hálózati tudás jöhet létre. Aki a munkában lemarad, az szó szerint kimarad! Nemcsak a csoport munkájából, hanem a hálózati tudásból is…..
