Letelt az első tevékeny hetünk…. Nem érzem megnyugvásnak, hiszen tudom, hogy ez még csak a kezdet, további nagy feladatok várnak még ránk.
Azonban azt nem gondoltam volna, hogy ennyi tanulsággal szolgálhat ez a tárgy. Tudom, hogy még több információt tudnék begyűjteni abban az esetben, ha mindenkinek a blogját tudnám követni. De ez sajnos lehetetlen feladatnak bizonyul, nemcsak számomra, de szerintem egyikünk sem képes mindenki írását végigkísérni.
Az első blogbejegyzésem kilinkelésekor nagy izgalommal vártam a véleményeket. A munkahelyemen minden órában felléptem facebook-ra, hogy vajon érkezett-e reagálás, kritika (őszintén inkább egy kis dicséretre vágytam…), de sajnos váratott magára, jobban mondva rám, hiszen újra kilinkeltem, most kicsit lelkesebb hozzászólásokban bízva…
A konnektivista csoportban érkeztek is a hozzászólások, valamint egy jó kis vita indult el wikipédia-ügyben. Ennek örültem, hiszen nincs is jobb annál, amikor a saját gondolatom „megtermékenyít” másokat is. Beindulnak az agytekervények! J
A blog írását bevallom, jobban élvezem,mint gondoltam. A téma kötöttsége természetesen megköveteli a hangvétel komolyságát, és az utánajárást. De emellett én a blognak egy könnyed témát képzelek el, így nálam a komoly hangvétellel nem nagyon lehet találkozni. Igyekszem a hosszú bejegyzéseket mellőzni, hiszen én sem olvasok szívesen olyan oldalakat, ahol látom, hogy 4-5 oldalnál nem áll meg a szerző mondanivalója….
Képekkel megpróbáltam minden bejegyzésemet barátságosabbá tenni….
Én szívesen olvasom a saját blogomat (most minden egoizmust leszámítva), remélem, hogy mások is ránéznek néha…
A secondlife-os virtuális élet teljesen újdonság volt számomra. Mint azt a bemutatkozó bejegyzésben említettem, eddig ezek a számomra időrabló tevékenységek távol álltak tőlem. Kétségekkel telve vártam az első virtuális megbeszélést. Már a program telepítésekor problémám akadt, nem engedte a gép feltelepíteni a programot. Lehet, hogy a kezdeti hozzáállásommal volt a baj…. Szerencsére, miután negyedszerre is nekifutottam, fel tudtam telepíteni. nagyon boldog voltam, de továbbra sem tudtam, hogy az egésznek mi értelme lesz.
Kezdetben nem is a PPK területére mentem a kis zöld sárkányommal… Bementem egy mexikói csoportba, diszkóztam, zenét hallgattam, elkezdtem élvezni a programot. Persze a kapcsolatunk a mai napig az ismerkedés szintjén maradt.
A legnagyobb élményem az volt, amikor egy izraeli sráccal chateltem. Nagyon segítőkész volt, elmagyaráztam neki, hogy mit is akarok itt, mit keresek, és megpróbált nekem segíteni. Viszont amikor elmagyaráztam, hogy az iskola miatt vagyok itt, kicsit furcsának tartotta a dolgot… Ennek ellenére igencsak pozitívan állt hozzám. Elmondta, hogy legyek óvatos, mert nem mindenki ennyire segítőkész….. Ennyire azért még én sem vagyok naiv, de jól esett a figyelmeztetés. Az angol nyelv gyakorlása miatt találtam nagyon hasznosnak ezt a kis beszélgetést.
Aztán megbeszéltük az egyik csoporttárs-barátnémmal (Krisztivel), hogy egyik este felmegyünk és megpróbálunk egymásnak segíteni. Ekkor sikerült nekem először belépni a PPK területére, mivel rájöttem, hogy az lesz a legegyszerűbb, ha küld nekem egy teleportáló meghívót. Így kerültem én be a megfelelő helyre!
Ekkor még nem volt hangom, de már fél sikernek tartottam, hogy legalább ismerős emberrel találkozhatok, cseveghetek.
Aztán következett a mostani hétfő 21 óra. Munkából hazaérve gyorsan nekiálltam az adott téma feldolgozásának. 20.55kor sikerült feltennem a blogbejegyzésemet, majd következhetett a secondlife-os találka….
Első észrevételem: „Jééé, mennyien itt vannak!!!”
A kép nagyon akadozott, lassan töltődtek be a színek, de végül minden kitisztult előttem.
Jó volt a figurákhoz, és nevekhez hangot is társítani. Ezt nagy pozitívumnak találtam.
Félve rányomtam a „speak” gombra, bár nem is reménykedtem benne, hogy a többiek hallani fognak engem…. A köszönésemre többen is válaszoltak, ez ismét nagy örömmel szolgált… szóval már hangom is van, jupiii!
Úgyhogy a virtuális találkozó után hatalmas vigyorral a fejemen feküdtem le aludni.
Remélem még több hasonló élményben lesz részem a félév során!
