Az első előadás alkalmával végig kísérhettük, hogy mennyi jelzővel lehet társadalmunkat jellemezni. Információs, kommunikációs, tudás alapú társadalomról lehet beszélni. Elgondolkodtató, hogy ezek a jelzők valóban helytállóak-e.
A társadalom szó felépítését megvizsgálva indítom gondolatmenetemet. Magába foglalja a társ szavunkat is. „Az ember márpedig társas lény”- gyakran szoktuk mondani. És ez így is van. Egyedül a világban nagyon nehéz lenne, sőt lehetetlen boldogulni. Egymásra vagyunk utalva, embertársainktól, barátainktól, szüleinktől, munkatársainktól…. függünk. És manapság már nem elég csupán a személyektől való függés ténye, hanem akarva-akaratlanul is bekerül életünkbe az új technológiák alkalmazása.
Ezt elsősorban az teszi szükségessé, hogy az élet minden területén napra kész információkkal kell rendelkeznünk. Legyen az az iskola, a munkahely, vagy akár csak a barátainkkal való kapcsolattartás. Mindig szükségünk van az internet adta információkra, illetve alkalmazásokra.
Az információ és informatika fogalmai nagyon közel állnak egymáshoz. Az információ egyik leegyszerűsített meghatározásaként a valóság visszatükröződését találtam meg. Ezzel kapcsolatban egyből kérdéseim merülnek fel, hiszen megkérdőjelezhető, hogy mennyire tükröződik vissza a tényleges valóság. Gyakran lehet találkozni olyan esetekkel, (sőt, inkább ez a hangsúlyos) amikor a tények elferdítésére kerül sor. Ha csak egy egyszerű példát hozok fel a kommunikációs tréningek világából, az már jól szemlélteti ennek az állításnak az igazát. Itt a szó-beszéd nevű játékra gondolok, amikor trénerként egy hosszabb, kicsit bonyolultabb történetet olvasok fel egy embernek, akinek tovább kell adnia egy másik személynek, és ez így megy tovább…. Az esetek többségében az eredeti történethez képest valamilyen elferdített verzió született meg. Ez a valóságban is hasonlóképpen szerepel, gondoljunk csak a pletykalapok híres rovataira, vagy a saját életünkre vonatkozó, másoktól visszahallott „mendemondákra”.
Az informatikára is térjünk vissza kicsit. Az informatika az adatok rögzítésével, kezelésével, rendszerezésével, továbbításával foglalkozik, természetesen ezt a számítógép segítségével teszi. Már ebből is látszik, hogy az adathordozás legfőbb területe az informatikához kapcsolódik.
A kulturális késés témakörét abszolút helyénvalónak találom. Arról van szó, hogy az emberek szükségletei, valamint a különböző körülmények sokkal gyorsabban változnak, mint maga a kultúra. Természetes, hogy mindaddig beszélnünk kell erről a kulturális késésről, amíg a társadalom nem egységes. És őszintén szólva, ennek a valamikori kiküszöbölését sem látom valószínűnek. Mind az érdeklődési kör, mind pedig a műveltség területén sem gondolom, hogy lehetséges lenne az egységesség kialakulása. Nem véletlen a szubkultúrák megjelenése sem. Ide csatolható az előadás kezdő mondata is, miszerint nem kell egyetértenünk, legyünk bátran szkeptikusak. Véleményem szerint nem létezik olyan téma, amiben teljességgel egyetértés születne. Még a legegyértelműbb témákban is lesz olyan valaki, aki máshogy gondolkodik a dolgokról. Ezért is lesz állandó a kulturális késés.
Az információs társadalom kulcsszereplői vagyunk mi is. Információmegosztók, továbbítók vagyunk. Nagyon könnyen elakadhat nálunk az információ, így fontos, hogy mi is adjuk tovább az általunk birtokolt ismereteket, információkat. Erre remek példa az oktatásnak a kialakulása. Hiszen mi lenne ma velünk, ha nem lennének az oktatók, kutatók? Mindenki megtartaná magának a tudását? Pont attól lesz egyre gazdagabb a társadalmunk, ha megosztjuk egymással a gondolatainkat, tudásunkat, hiszen mindig lesz valaki, aki képes azt továbbfejleszteni.
Az internet nélküli újjászületés valóban létezik, de csak pár napig. Kezdetben nagyon jó érzés, hogy nem függök a számítógéptől…. Ilyenkor mindig meglepődök, hogy mennyi időm marad más dolgokra. De egy hét után már nagyon hiányzik a tudat, hogy nem nézhetek utána az interneten dolgoknak, és gyakorlatilag el vagyok zárva a világtól. Szóval, ami kezdetben hatalmas előnynek és megkönnyebbülésnek tűnik, az nagy terhet jelent egy idő után.
Friss élményem a témával kapcsolatban, hogy lakásfelújítás miatt nem volt internet-lehetőségem otthon. Kezdetben azt gondoltam, hogy egyszerűen megoldom a problémát, hiszen a munkahelyemen meg tudom nézni a lényeges dolgokat. De idővel csak-csak akadtak olyan feladatok, amiket nem tudtam elintézni otthonról internet hiányában. Szóval számomra nem jelentett felüdülést az internet-mentes élet.
Valóban sok időt elvesz a számítógép előtt való „ücsörgés”, hiszen olyan dolgokra is rákeresünk, amikre nincs szükségünk szigorúan véve. Hisz ha egyszer beindul a gépezet….Ugyanakkor időt is tudunk vele spórolni, hiszen a személyes utánajárása a dolgoknak sokkal időt rablóbb lenne.
A Wikipédia-effektusról szólva: „Hiányos, megbízhatatlan forrás”- mondják sokan. Akkor miért alapoznak még mindig annyian az ott leírtakra? Én gyakran hagyatkozok az ott található információkra. Hogy miért nem írjuk át őket? Ahhoz biztos szakmai tudásra, magabiztosságra van szükség. Sokkal nehezebb egy már létező állásfoglalást átírni, mint egy sajátot elsőként kialakítani. Valószínűnek tartom, hogy nem vagyunk mindig biztosak a tudásunkban. Meg lehet kritizálni mások által leírt tényeket, de vajon amit mi tanultunk, az mennyire felel meg a valóságnak? Hiszen az is máshonnan származik…Azt is meg lehet kritizálni….
Utolsó nagyobb témaként a ránk zúduló temérdek információ súlyosságával foglalkoznék. Napi szinten amennyi információval találkozunk, emberi képtelenség mindent befogadni és feldolgozni. Az embernek muszáj szelektálnia a lényeges és lényegtelen információk közül. Itt megint csak szubjektív vélemény jön be, hiszen mindenki számára más adat fontos.
Az információk szelektálásához azonban szükség van arra, hogy bizonyos szakmai tudással rendelkezzünk, legyen véleményünk, kialakult állásfoglalásunk az adott témával kapcsolatban.
Megfontolandó gondolatként ragadt meg bennem az előadás során elhangzott megfogalmazás, miszerint a jelen úgymond eltűnik az információs technológia fejlődésével. Lehetővé vált, hogy az idő és tér kizárásával tudjunk kommunikálni egymással. Már nem szükséges egy időben részt vennünk a kommunikációban, üzenet hagyásával automatikusan folytatódhat a félbehagyott beszélgetés, a megegyező térről nem is beszélve….
Jelentem, a www.donothingfor2minutes.com oldal kihívását kibírtam, sőt igényeltem is. Lehet, hogy ez az esti fáradtságnak tudható be, de képes lettem volna még további perceket a semmittevéssel eltölteni! Azt hiszem, mostantól kezdve gyakrabban beiktatok a monitor nézésével töltött időmbe hasonló kikapcsolódási lehetőséget!
