A módszertani fejlődéseket kiemelve figyelemre méltónak tartom, hogy mekkora változáson ment keresztül a távoktatás. Míg kezdetben semmilyen eszközt nem igényelt, postai úton került megvalósításra, addig manapság ez a folyamat jóval leegyszerűsödött. Régebben az oktatási folyamattal foglalkoztak sokat, postai úton küldték ki a résztvevők számára a kazettákat, tananyagokat (többnyire papír alapon), és levelezés útján tartották a kapcsolatot. Ekkoriban még semmilyen elektronikus eszközzel nem kellett rendelkezniük a hallgatóknak. A fejlődésben az a szint következett, amikor egy közös online felületről elérhető fájlok használata is adottá vált. Ez a 2000-es évek technikájaként jelent meg, amelyet a mai napig használunk, csak a távoktatásban már ritkábban.
Ma megkülönböztetünk távoktatást e-technológiával, vagy hagyományos eszközökkel. Tehát a hagyományos értelemben vett távoktatás nem tűnt el az idők folyamán, csupán alkalmazása ritkábbá vált.
A hagyományos távoktatás meglétét én mindenképpen pozitívnak tartom. Az esélyegyenlőség kérdésére alapozva fogalmazódott meg bennem a hagyományos eszközök meglétének fontossága. Hiszen, akiknek nincsen megfelelő számítógépes, internetes elérhetőségük otthon, azoknak sokkal nehezebbé válik a tanulás elektronikus úton való kivitelezése. Én úgy hiszem, hogy a távoktatásra elsősorban azért van szükség, hogy a hátrányos régiókban élők, akik kevesebb mobilitási esélyekkel, vagy abszolút semmivel nem rendelkeznek, azok is tudjanak otthoni keretek között tanulni. Egy kisfaluban élő motivált személy is képes legyen elvégezni egy neves egyetemet az állandó részvételi kötelezettségek nélkül. Így rájuk tekintettel tartom elengedhetetlennek a hagyományos eszközök meglétét is.
Emellett természetesen a fejlődés mellett teszem le a voksomat. Az elektronikus eszközök használatával leegyszerűsödött a tanulás folyamata. Kevésbé időigényessé vált a tanulás, gyakoribb kommunikációs lehetőségeket biztosít a hallgató és a tanár/ mentor között. Hiszen most már nincs szükség a postai levelezésekre, amikor napokig vártak az emberek egy levélre, a válasz elküldéséről már nem is beszélve… A kommunikáció folytonossága valósult meg az IKT eszközök segítségével. Azonban problémát látok abban, hogy a tanulási folyamat helyett a külsőségekre, a dizájnra, a tartalom-, oldalfejlesztésekre fordítanak nagyobb hangsúlyt a tervezők. Szerintem nem ezeket kellene elsősorban hangsúlyozni, fejleszteni. Tény, hogy a dizájnnak hatalmas felhívó szerep tulajdonítható, de az oktatás során a tanulást, tanítást és a hallgatót kellene a középpontba állítani.
A számítógéppel segített tanulás nagyon megkönnyítette az életünket. Gondoljunk csak az általam kissé távol álló matematika tantárgyra… Mennyi számítást kellett alkalmazni egy-egy művelet végrehajtásához. Számológéppel kiszámolni, majd leírni az eredményeket, ezekhez képleteket alkalmazni, megtanulni. Az a sok bemagolt képlet…. Az ember a felére sem emlékszik, hiszen az iskolából kikerülve a jórészét nem is alkalmazzuk már. A számítógép ebben is hatalmas segítséget jelent, hiszen csak beírjuk a megoldani kívánt feladatot és a program már ki is számolja nekünk.
Vagy a humán területekre evezve gondolhatunk a sokak által „mumusként” emlegetett nyelvtanra is. A helyesírással hány embernek meggyűlik a baja az iskolában…. Emlékszem, egy-egy fogalmazás megírása során hányszor kellett a Helyesírási Szabályzatot kézhez venni… Ez is leegyszerűsödött a Word segítségével, ami automatikusan aláhúzza, és kijavítja a rosszul használt szavakat.
Az előadás során elhangzott a kijelentés, miszerint „az emberek memóriája a pendrive…”. Ebben látok némi igazságot. A pendrive, az okostelefonok..(stb) a korábban fejben tartott információk, események időpontjait őrzik, és az emlékezésben is segítenek nekünk. Már a naptár is kezd háttérbe szorulni, hiszen szinte minden időpontot a telefonokba írunk fel… Bevallom, hogy van mindig kéznél mini naptáram a táskában, de nagyon ritka, amikor abba írom be a megbeszélt eseményeket, feladatokat. Valahogy egyszerűbb- és tollat sem kell keresnem hozzá-, ha a telefonba nap, és pontos időpont szerint beírom a kívánt eseményt. Nemcsak, hogy egyszerűbb, de biztosabb is, mivel csipogó beállításával jelez nekem, hogy nehogy lemaradjak valamiről. Ez már többször életmentő volt számomra….
A másik gondolat, ami bennem kérdésként vetődött fel az előadásra reflektálva, hogy természetellenes, ha egy iskolában számítógép-terem van. Jogosnak tartom a felvetést, miszerint minden teremben kellene lennie számítógépnek, de szerintem az is jó dolog, ha van egy terem, ahol lehet interneten böngészni, számítógépen tanulni.
Mennyire tereli el a hallgatók figyelmét, ha tanórán számítógépet használnak?
Elkalandozik a figyelmük…. Ez így van! Egyetértek ezzel maximálisan, hiszen magamból kiindulva, amikor a Ustream-en hallgatom az előadást, közben csak-csak megnézem az e-mailjeimet, illetve ami eszembe jut. Fegyelmezni kell magamat, hogy szigorúan az előadásra figyeljek. Otthoni keretek között könnyebben kizökken az ember a tanulásból.
A BA szakra járva volt egy-két szaktársam, akik laptoppal jártak rendszeresen órára. Azt hozzá kell tennem, hogy nem a legérdekesebb előadások egyike volt, így nem a jegyzetelés miatt hozták be a laptopot. A laptop használat célja tulajdonképpen filmnézés volt, amit a mögöttük lévő sorokban ülők is élvezhettek…Tehát volt figyelemelterelés jócskán!
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindenki hasonlóan cselekszik, de tény, hogy ebben az esetben van kísértés bőven… Ez viszont egy érdekes előadással, jó előadói képességgel egyszerűen kicselezhető, így a tanárnak nagy szerepe van a laptop rossz használatának kiküszöbölésében.
Azzal sem értek egyet, hogy ne vigyünk számítógépet a terembe, mert a gyerekek kárt tesznek benne. Hiszen a számítógép teremben is tehetnének kárt, vagy a bútorokban, projektorban (stb.)… Így egyetértek azzal, hogy ez csak kifogás! Az anyagiakra már jobban lehetne építkezni kifogások terén, hiszen tényleg költséges minden terembe számítógépet tenni. De abban az esetben, ha van számítógép terem, és ezt megszüntetve szétosztanák a gépeket, akkor az költséghatékonyabb kivitelezés lenne. Tehát megoldható adott esetben, csak az a kérdés, hogy hatékonyabb-e mint számítógép-termet használni….
Online web alapú tanulás:
Hálózatra kötött számítógépek alkalmazását jelenti, ahol nem kell személyes adatbázissal rendelkeznünk. Elképesztő kommunikációs lehetőséget jelent számunkra, hiszen a szöveg alapú kommunikáció mellett a hangi, képi, és egyéb kommunikáció is lehetővé vált. Ezért beszélhetünk multifunkcionális kommunikációs eszközről. Az internet segítségével lehetővé vált, hogy bárkivel kommunikálni tudjunk a világ bármely pontján. Ezáltal nagyon sokrétű információkhoz juthatunk hozzá. A módszer kihasználtsága azonban nem megfelelő. Tudom magamról, hogy sok mindennek több szempontú utánajárása lehetséges lenne, mégsem használom ki az online felületeket teljes mértékben. Igazából az információs technológia terén való képességek hiánya okozza azt, hogy nem tudjuk kihasználni a rendelkezésünkre álló alkalmazásokat.
Mi is az a QR- kód?
Kétdimenziós vonalkódként fogható fel, melyet a Japán Denso Wave cég fejlesztett ki 1994-ben. Maga a név a Quick Response (gyors válasz, gyors reakció) szóból származik. A kitalálójának köszönhetően a legnagyobb népszerűségnek Japánban örvend, de már Amerikában és Európában is egyre jobban terjed.
A QR- kód alkalmas iparban, logisztikában, termelésben kialakított adathordozóként, internetes üzenethordozóként. Például GPS koordináták, webcímek, üzenet, sms hordozására.
A Lufthansánál jelent meg egy QR- kódos check in rendszer, ahol az utas a telefonjára kapja a beszálláshoz szükséges kódot, így nem szükséges nyomtatott beszállókártya, csupán a beszállás előtt a telefonon lévő kódot ellenőrzik. Ez rendkívül időtakarékos, és egyszerű megoldás, a papírral való spórolásról nem is beszélve.
A távoktatás nagymértékű önálló tanulást feltételez. Emellett szükség van a folyamatos ellenőrzésekre, értékelésekre. Véleményem szerint nem azért kell értékeléseket végezni, mert anélkül nem lenne motivált, aktív az egyén, hanem azért, hogy tudja magáról a hallgató, hogy jó úton halad-e. És ha nem, akkor visszajelzést kap arról, hogy hol kell változtatnia a megfelelő eredmény eléréséhez. Ezért gondolom úgy, hogy szükséges a folytonos visszacsatolás. DE! Azzal már nem értek egyet, hogy folyamatos kényszerként kellene megvalósulnia ennek. Az értékelésnek nem kényszernek kell lennie. A felnőttek esetében meg pláne nem szükséges kényszerítéseket alkalmazni, hiszen már mindenki határozott célokkal érkezik tanulni, és megfelelő belső motivációval rendelkezik.
A kényszer sosem jó dolog! A kötelező feladatokat az ember nem végzi szívesen.
A kötelező olvasmányok jutnak egyből eszembe… Kisiskolásként nagyon nem szerettem olvasni. Ennek az volt az oka, hogy a kötelező irodalmak annyira elvették a kedvemet, hogy a szüleim attól tartottak, hogy sosem fogok megszeretni könyvet olvasni. El kell hogy mondjam, ma el sem tudom képzelni az életemet könyvek nélkül! Imádok olvasni, és annyira le tud kötni egy jó könyv olvasása, hogy képes vagyok egész éjszaka olvasni, hogy a végére érjek a könyvnek. Ma már a kíváncsiság motivál, és az sem mellékes, hogy csupa olyan könyvet olvasok, ami az érdeklődési körömnek megfelel. Ellenben gyerekként a kötelesség annyira elriasztott, hogy dacból sem akartam elolvasni a rám kényszerített könyvet. Egyébként nagyon sok olyan példát is tudnék hozni, amikor a szülő akar szakmát rákényszeríteni a gyerekére, és ennek milyen következményei lesznek. De ez egy másik téma…
Tehát nem gondolom, hogy a kényszerítő hatással hatásos eredményeket lehetne elérni. Amennyiben valakit érdekel egy adott téma, egy sport, egy hangszer…(stb), akkor úgyis meg tesz érte mindent, hogy a legjobb legyen benne. Egyre több információt gyűjt be magának a témával kapcsolatban, ha szívesen foglalkozik vele.
Tehát a legjobb motivációt én a kíváncsisággal és a téma iránti érdeklődéssel azonosítom.
Az e-learning esetén a hármas szám kulcsfontosságú tényező, hiszen a korábban említett három tanulási forma metszeteként értelmezhető, továbbá 3 fő tulajdonsággal bír. Ezek a modularitás, a rendszerszemlélet, és a didaktikai tervezés.
A hatékony e-learning nem lehet túl szabályozott, sem pedig szabadon engedő. A kettő között kell lennie félúton. Lényeges, hogy a tanulás során a hallgató személyre szabott értékelést kapjon, hogy a saját üteme szerint tudjon ismeretet elsajátítani.
A tanítás során tanulási utakat kell kijelölni a befogadók számára. Módszertani tanácsokat, instrukciókat kell kapniuk a hallgatóknak a tanuláshoz.
Ha ez az útkijelölés elmarad, félő hogy a tanuló nem a megfelelő irányba jut el az oktatás végén. Az út mellett fontosnak tartom az elérendő cél megfogalmazását is a hallgató számára, hiszen:
„Ha az embernek világos célja van, még a legmostohább úton is haladni fog. Ha az embernek nincs célja, még a legsimább úton sem jut el sehova.”
