Egy lazább stílusú, bár komoly témát feszegető bejegyzés jutott a félév végére. Mivel a témához kapcsolódóan kicsit bővebben, és több információt tettem közzé a korábbi írásomban, most egy személyes hangvételtől áthatott írással zárom le a féléves tevékenységemet.
A mai világban minden fejlesztést, kezdeményezést az átlagos tanulókhoz viszonyítanak…. Kezdésként bennem is felvetődik (akárcsak az előadás során is hallhattuk), hogy vajon ki számít átlagosnak? Vajon magunkat az átlagos emberek közé sorolhatjuk? Ha igen, akkor ez feltétlenül pozitív megkülönböztetést jelent? Gyakran szokás mondani: átlagos. Egyrészt örülhetünk neki, hogy az átlagos szintnek és elvárásnak megfelelünk, másrészt egy lekicsinylő jelzőként is érthetjük. Átlagos! Ez egyben azt is jelenti, hogy semmi „extra”. Nem tűnik ki a többiek közül. Ha így nézzük, akkor nem biztos, hogy jó az átlaghoz tartozni… Minden törekvés középpontjában a homogenitás áll. Hogyan lehet azt elérni, hogy minden ember ugyanolyan legyen? Egyáltalán szükséges lépés ez? Nem lehet olyan kivitelezéseket létrehozni, ami egyaránt ráhúzható és passzol minden emberre. Ilyen nincs! Mutasson valaki két teljesen egyforma embert nekem! Még az egypetéjű ikrek is különböznek annyira egymástól, hogy képesek legyünk felismerni, hogy ki kicsoda. Ha kiismerjük őket, könnyen el tudjuk különíteni őket egy-egy jellemző viselkedési forma, tulajdonság, vagy külső eltérés alapján.
Ugyanígy van ez a tanulásban is. Mindenki különböző tanulási formákat részesít előnyben. Van, aki vizuális, van aki auditív, vagy mozgásos típus. Van, aki másokkal együtt, folyamatos beszélgetés közben szeret tanulni, míg más kizárólag egyedül, és síri csendben képes rögzíteni az információkat. Ezek alapján hogyan lehet átlagosnak nevezni valakit? Melyik típus tűnik a legátlagosabbnak? Kétlem, hogy ezt ennyire egyszerű lenne meghatározni, és nem látom szükségét sem.
Az emberek kategorizálása sosem tetszett igazán. A jók, a rosszak, a szépek, a csúnyák… Mindig van egy elfogadott, és egy kevésbé kedvelt típus, amit meghatározunk. A szomorú csak az ebben, hogy mindig elsősorban az első benyomás, valamint a külsőségek alapján ítélkezünk.
A fogyatékos emberek felé annyi előítélet van a „normális” emberekben. Vagy lenézik őket, vagy félnek tőlük, vagy észre sem veszik őket. Nem tudom megítélni, melyik a legrosszabb megközelítés. Az első gondolat, amit észre lehet venni a fogyatékos emberek láttán, az a sajnálat megjelenése az arcokon. Gyakori a „szegény!” hozzáfűznivaló is. Annak a „szegény” fogyatékos személynek lehet, hogy boldogabb élete van, mint az átlag magyar embernek. A fogyatékkal élő emberek körében nagyon ritkán lehet látni szomorú tekintetet. (nekem legalábbis ez a tapasztalatom) Ők azok, akik bármi történjen, boldogok tudnak maradni (tény, hogy nincsenek mindig a tudatában, hogy mi is történik körülöttük). Hatalmas szeretet árad az ilyen személyekből. Eszméletlen, hogy mennyire elfogadóak, és minden apróságnak képesek örülni. Talán azt lehet mondani, hogy ők képesek igazán meglátni az élet apró szépségeit…
A következőkben a fogyatékossági csoportokra jellemző rövid összefoglalás mellett az IKT-s eszközök használatára és néhány velük kapcsolatos oktatási jó tanácsra fogok kitérni ebben a részben.
· Látássérült emberek által használt IKT-s eszközök: hangos billentyűzet (vakok számára felolvassa a képernyőn megjelenő információkat, képernyőolvasó szoftverek, joe’s szoftver a legelterjedtebb), nagyító (gyengénlátók számára, digitalizált formát jelent egyre inkább, a könnyebb olvasást segíti). Létezik a Braille laptop is, amely az átlagosnál jóval kisebb monitorral rendelkezik, tulajdonképpen egy sáv jelenti a kijelzőt.
Jó tanácsok: Az egyéni szükségletet a tanárnak mindig meg kellene kérdeznie. A látássérült szükségleteinek megfelelően kellene átalakítani a tanulási tartalmakat, eszközöket. A vizuális információk auditívvá alakítása javasolt ez esetben. A vakok számára a képekről részletes bemutatást kell tartani, a gyengénlátók esetén pedig jól strukturált vázlatot javasolt készíteni.
· Hallássérültek esetén a leggyakoribb tanári módszer a verbális módszerek alkalmazása. Vannak különböző digitális segédeszközeik, melyek közül a hallókészülék a legalapvetőbb. De létezik olyan készülék is, ami a tanár és a diák nyakában is lóg. Ehhez szükség van arra, hogy a pedagógus is hajlandó legyen azt viselni.
· Tanulási zavart mutató személyek: Ide a diszlexia, diszkalkulia, diszgráfia tartozik. Igen elnézőnek kell lenni velük szemben, hiszen akaratán kívül gyakran elkésnek az óráról, illetve elfelejtik a határidők betartását. Az idő strukturálása és a feladatok rendszerezése nagy gondot okoz számukra. Ezt figyelembe véve kell a segítségükre lenni az oktatás során.
· Mozgáskorlátozott személyek: Ide tartoznak a kerekes székesek például. Az önállóság hiánya jellemzi őket, de emellett fontos, hogy csak akkor nyújtsunk segítséget, ha valóban szükségük van rá. Ne legyen ráerőltetés a mi segítségünk. De bátran kérdezzük meg, hogy miben és hogyan tudnánk segíteni.
Autizmussal élő emberek csoportja: „Az autizmus tehát nem egyszerű magának valóság, bezártság, hanem a képességek egy sajátos, a szokásostól rendkívül eltérő mintázata, amely az első néhány életévben alakul ki, és lényegében a későbbiekben is megmarad, noha megfelelő terápiával jelentős fejlődés érhető el. Erősségeikre jellemző, hogy körükben tízszer gyakoribbak a különleges – gyakran „savant” – adottságok, mint másoknál. Ez még akkor is megjelenhet, ha egyébként értelmi fogyatékosok.”
(Forrás: Jakabffy Éva Zoé: Pillantás az autizmus világába, Mindennapi Pszichológia, 2010. augusztus)
Az egy-egy területen való kiemelkedő teljesítményre találtam egy jó idézetet, amit feltétlenül megosztanék: „Isten semmit sem ad ajándékba. A kimagasló tehetséget vagy testi fogyatékossággal, vagy az emberi gyarlóságok iránti ellenállhatatlan hajlammal terheli meg.” / Garay/
Pedagógusként a vizuális segítségadásra kell koncentrálni. Fontos, hogy amit megszoktak, az ne változzon meg körülöttük, mivel a környezetbeli változással a biztonságot vesszük el tőlük.
· Kommunikációs zavart mutató személyek: Valamilyen baleset következtében, vagy már a születésükkor elveszítették beszélőképességüket. Sokat segíthet a jelbeszéd elsajátítása, illetve a piktogramok használata.
· Értelmi fogyatékosok csoportja: Főként a kognitív teljesítményben tapasztalhatunk eltérést, számukra az ok-okozati felismerések nehézséget jelentenek. A tanári segítségnél a tananyagot számukra is használhatóvá kell tenni. Egyszerűbb, kisebb lépésekből álló folyamatot kell lehetővé tenni, hogy az átláthatóság és a megértés könnyebb legyen. Könnyen érthető formák alkalmazása is javasolt.
Fontosnak tartom a korábbi bevezetőmnek megfelelően egy példa említését is.
Az „Együtt a fogyatékossággal élők elfogadásáért” kampány egyik reklámfilmjét emelném ki a bejegyzésem során.
Ebben a kisvideóban nagyon jól megmutatkozik, hogy hogyan viszonyulnak az átlagemberek a fogyatékosokhoz. Mennyire kitaszítóak egy olyan emberrel szemben, aki szeretettel képes feléjük nyitni. Érdekes megfigyelni, hogy a kisfilm „főszereplője” segítőkészen, barátságosan közelít a társai felé, akiktől folyamatos visszautasítást, lenézést kap. Valószínűleg ő fel sem fogja ezeket, és egyáltalán nem veszi sértésnek. Milyen érdekes, hogy ezzel szemben mi, „normális” emberek pedig már egészen apróságokon is képesek vagyunk megsértődni, duzzogni. Ilyenkor az jut eszembe, hogy el kellene gondolkodnunk, hogy mennyire akarjuk a saját életünket megnehezíteni. Minden adott egy teljes élethez, és mégis képesek vagyunk ezt figyelmen kívül hagyni. Mindig csak a negatívumokat vesszük észre mind önmagunkban, mind az életünkben és legfőképpen másokban. Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha mindenki így közelítene embertársai felé, mint a kisfilmben szereplő személy.
A kisvideó kulcsmondata, hogy „ez egy gyönyörű világ”, melyet a fogyatékkal élő fogalmaz meg elsőként. Számára valóban az, hiszen ő csak a szépséget képes észrevenni. Hatalmas szíve van, és a hozzáállása irigylésre méltó. Majd az utána következő „ez egy gyönyörű világ?” visszakérdezés mindent elárul a mi kis világunkról. Ebben a kérdésben tulajdonképpen benne is van a válasz. A legnagyobb probléma az, hogy amíg a hozzánk hasonló emberek irányába is képesek vagyunk ennyi gyűlöletet kifejezni, addig mit várunk a fogyatékos emberekkel szembeni cselekedetektől? Nagyon sok helyen kell még rendet tenni ahhoz, hogy ez egy élhető, valóban gyönyörű világ legyen!
Egy ide kapcsolódó idézettel zárom a félévi bejegyzéseim sorát. A lényeg egyértelműen kiolvasható belőle, így helyettem beszéljen a következő idézet:
Soha ne nézz szánakozva engem
Egy fogyatékos gyerek kérése:
„Soha ne nézz szánakozva engem,
én is az ÉLET szépségét zengem,
lenn a mélyben összeér a lelkünk
Isten hívására egyszerre keltünk.
Igaz, a logika nem a kenyerem,
de ha megnézed jól a tenyerem
a szívvonalam nagyon hosszú,
s nem tudom mit jelent a bosszú.
Közös az életünk, közös a halálunk
tudom, egyszer majd közös nevezőt találunk,
csak soha ne nézz szánakozva engem,
hisz én is az ÉLET szépségét zengem...”
